Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-470. Törvényjavaslat a bünetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről
470. szám. 4SI élhetési körülményeit igen súlyosan érintené, másrészt azért, mert az ily működés nehezen ellenőrizhető s nem nyilvános. A 4. §-ban csak a szabatosság érdekében tettem a lényeget nem érintő módosítást. A 6. §. után új § felvételét indítványozom, amely a büntetés feltételes felfüggesztésének lehetőségét kívánja az eddiginél nagyobb körre kiterjeszteni. Ez az intézmény, amelyet jogrendszerünkben az 1908 : XXXVI. t.-c. L cikke honosított meg, a gyakorlatban köztudomás szerint jól bevált. A javasolt szöveg két irányban óhajtja a törvény szövegét tágítani : egy hónapról három hónapra kívánja felemelni a kiszabott fogházbüntetés ama mértókét, ameddig ily intézkedésnek helye lehet és lehetővé óhajtja tenni a büntetés felfüggesztését abban az esetben is, ha az említett büntetést a bíróság adott esetben oly cselekmény miatt szabta ki, amelyet a törvény általában bűntettekre alkalmazható büntetéssel sújt. Elejtem a javaslat 7 1 §-át i amely lázadásként kíván büntetni minden cselekményt, amely csoportosulás nélkül közvetlenül a lázadás ellen védett tárgyaknak lázadásszerű megtámadására irányul. Erre a §-ra nézetem szerint nemcsak szükség nincs, de ily rendelkezés törvénnyé válása esetében elhomályosulna a lázadás' büntetőjogi fogalmának kristálytiszta képe s Összezavartatnók e bűncselekmény politikai jellege a közönséges bűncselekménnyel. A lázadás már fogalmánál fogva tömegdeliktum. Elképzelhetetlen, hogy csoportosulás nélkül, tehát esetleg egy ember a nemzetgyűlést, annak bizottságát vagy a magyar kormányt erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel hivatásának szabad gyakorlatában eredményesen akadályozhassa, vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, vagy valaminek elhagyására eredményesen kónyszeríthesse. Eredményre kilátás csupán akkor lehet, ha a cselekvő mögött tömeg áll. Fennálló jogunk, a külföldi törvényhozásokkal egybehangzóan, bölcsen leszámolt az ily cselekmény nagy veszélyességével, mert már az ily célra csoportosulást s a szövetkezést — lényegileg tehát oly előkészületi cselekményeket, amelyek a jog egyéb területein rendszerint büntetlenek — befejezett cselekményként bünteti. Btk.-ünk az ily cselekményt — ha a lázadó csoport közönséges bűncselekményeket el nem követett (Btk. 155. §-a) — mint lényegük szerint politikai bűncselekményeket custodia honestával, állam fogházzal bünteti ; módot adnak azonban jogszabályaink arra, hogy veszély esetében az ily cselekményekre rögtönbíráskodás hirdettessék s így szükség esetében halálbüntetés is alkalmazható legyen. A jogi védelem tehát oly teljes és tökéletes, hogy kiegészítésre nem szorul. A korábbi javaslat 7.~§-ában szem előtt tartott cselekményt tételes jogunk nézetem szerint igen helyesen értékeli : közönséges bűntettként hatóság elleni erőszak bűntetteként börtönnel és pénzbüntetéssel (1914 : XL. t.-c. 2 $. 2. bekezdése) bünteti. Semmi szükség sincs tehát arra, hogy ezt a természete szerint közönséges bűntettet a jövőben államfogházzal sújtsuk. Egyébként ez a § törvénnyé válása esetében a gyakorlati alkalmazásban zavart okozhatna, mert a Btk. 152. §-a s az 1914 : XL. t.-c. 2. §-ának 2. bekezdése közötti viszonyt elhomályosította volna. Elejtem a javaslat 8. §-át, amely a hatóságok büntetőjogi védelme tekintetében kívánta fennálló jogunkat módosítani. Ily módosításra nézetem szerint szükség nincs, s az csak zavart okozna a jogalkalmazásban és lefokozná a jelenlegi büntetőjogi védelmet. A Kbtk. 42. §-a ugyanis a kihágásszerű cselekményre elégséges védelmet
