Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-429. Az egyesített pénzügyi, közgazdasági és közjogi jelentése az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 422. számú, a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről szóló 424. számú, az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szóló 425. számú, a francia hitelezőkkel szemben fennálló magyar tartozások tekintetében engedélyezett - fizetési halasztás tárgyában Párisban 1923. évi december hó 21-én kelt szerződés és függelék, valamint a szerződés 1. cikkében említett alapszabályok becikkelyezéséről és egyes kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 423. számú, a Csehszlovák Köztársasággal 1923. évi július hó 13-án kötött pénzügyi és hitelügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről szóló - 371. számú és végül az Olasz Királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről szóló 426. számú törvényjavaslatok tárgyában
130 4âÔ. szám. jes végrehajtásáig mellőzni kell, kivéve, ha ezáltal a szolgálat érdekei veszélyeztetve lennének és ezt a körülményt a kormány, a pénzügyminiszter előzetes hozzáj árulásával megállapítja. Amennyiben a megüresedő állások betöltésének mellőzésével a megfelelő létszámapasztást teljes mérvben biztosítani nem lehetne, úgy a létszámapasztást a tényleges szolgálatban álló alkalmazottaknak elbocsátása útján kell eszközölni, amely elbocsátásnál kizárólag a közszolgálat érdekei tartandók szemelőtt, A kir. ítélőbírákat és a kir. ügyészeket csak saját kérelmükre lehet a tényleges szolgálatból elbocsátani. (2) Az új létszámapasztás foganatosítására nézve az 1923: XXXV. t.-c. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a szolgálatból elbocsátandó rendszeres fizetésben részesülő alkalmazottak kijelölése hat hónaponkint eszközlendő és hogy az egy-egy alkalommal, elbocsátandók az erről szóló írásbeli értesítést \ 924. évi június hó 30.-án, 1924. évi december hó 31.-én, 1925, évi június hó 30.-án, illetőleg 1925, évi december hó 31.-ón kapják kézhez. A rendszeres fizetésben részesülő elbocsátottakat a vonatkoaó értesítés kézhezvételének napját követő hat hónap tartamára az tikét megillető teljes illetmények élvezete mellett szabadságolni kell, a hat hónap leteltét követő hónaptól kezdve, pedig, az 1923: XXXV. t -c. 3. §-ában foglaltak szerint, szabályszerű elbánás alá kell vonni. A nyugdíjra jogosító alkalmazásban álló, de rendszeres fizetésben nem részesülő alkalmazottakat (ideértve az ideiglenes minőségű kezelőket, kezelőnőket, továbbá a napidíjasokat és napibéreseket is), az elbocsátásról egy hónappal megelőzően kell értesíteni és az egy havi szabadság leteltét követő hónaptól kezdve kell szabályszem elbánás alá vonni. (3) A tervbe vett rendelkezések nem képelhetik akadályát annak, hogy abban az esetben, ha a betegségi és a baleseti kötelező biztosítás • feladatainak ellátása államosíttatik, az ezeket a feladatokat. ezidőszerint ellátó intézményeknek alkalmazottai a fentiek szerint eszközlendő létszámapasztás után megmaradó létszámon felül, állami szolgálatba átvétessenek. 3. (1) Azok a nyugalmazott közszolgálati alkalmazottak, akiket akár a fenti rendelkezések, akár az 1923: XXXV. t. - c. vagy korábbi jogszabályok alapján tizenöt beszámítható évnél rövidebb beszámítható szolgálati idővel helyeztek nyugalomba, 1924. évi július l.-jétől kezdve a reájuk nézve érvényes jogszabályok szerint ' különben járó ellátási díjaknak csak 60°/o-ára tarthatnak igényt. Az említett nyugdíjasok közül azonban azoknak, akik semmiféle keresettel vagy jövedelemmel nem bírnak és teljesen munka- és keresetképtelenek, jogukban áll a teljes munka- ós keresetképtelensógüket a népjóléti ós munkaügyi miniszter — illetőleg amennyiben a honvédelmi miniszter fennhatósága alá tartozó nyugdíjasról van szó, az utóbbi — által meghatározott felülvizsgáló bizottság útján és időpontban megállapíttatni, amely esetben az említett korlátozás rájuk nézve a teljes munka- ós keresetképtelenség megállapításának napját követő hó elsejétől kezdve nem nyer alkalmazást. Ugyancsak nem nyer alkalmazást az említett korlátozás azokra a nyugállományú katonai, valamint csendőr, folyamőr és vámőr egyénekre, akik sérülési pótdíj élvezetében állanak. (2) A közszolgálati alkalmazottak illetményeinek a II. 1. pont (2) bekezdése értelmében eszközlendő fel- emelése alkalmával, a nyugalomba helyezett egyéneket — ideértve az özvegyeket és árvákat is — megillető ellátási díjtöbbleteket átmenetileg, a költségvetési egyensúlynak
