Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-389. Törvényjavaslat a középiskoláról

88 389 szám, A következő három szakasz az egyes középiskolák tantervi különbözetét állapítja meg, amennyiben az egyes középiskolákra nézve külön szakaszonként részletezi az illető középiskola-faj rendes tárgyait. E tantárgyak a differenciálás céljának megfelelően állíttattak egybe, úgy hogy azok közelebbi indokolását a fentebb mondottak szükségtelenné teszik. Áz 5. §. az újonnan felállítandó, illetőleg már fennálló középiskola szervezésének, illetve átszervezésének irányítására vonatkozó jogkört szabja meg. E rendelkezések azt a célt kívánják biztosítani, hogy középiskoláink területi elhelyezése megfeleljen az ország reális szükségleteinek. Ennek megfelelően a miniszter legfőbb felügyeleti jogát hangsúlyozottan kellett biztosítanunk. Ez a körülmény indokolja tehát e szakasz azon rendelkezését, hogy az állami és kir. kath., valamint a törvényhatósági községi, társulati és magán középiskolákra nézve maga a miniszter állapítja meg az átszervezés irányát, de a miniszter jóváhagyásától tétetik függővé e szakaszban említett többi középiskolák átszervezése is. Mert ha a miniszternek nincs legalább jóváhagyó joga ez egyes középiskola-típusok jellegének meghatározására nézve, akkor olyan anomáliák állhatnak elő, hogy egy-egy vidéki városnak három klasszikus gimnáziuma is lesz, de egyetlen reálgimnáziuma vagy reáliskolája sem, s így a törvény egyáltalán nem tudja a maga célját elérni. A következő 7. §., mely az egyes középiskolák osztályainak és évfolyamainak számát szabályozza, az alaptörvénnyel szemben csupán teljes nyolcosztályú középiskola lehetőségét szabja meg. E szerint a törvény négyosztályos csonka középiskola felállításának lehetőségét kizárja. Az ily intézmények a célnak megfelelőbben amúgy is helyettesíthetők polgári iskolával. A 8. §. abban tér el a jelenlegi törvényes álapottól (1. az 1883. évi XXX. t.-c. 5. §-át), hogy a rajz technikai része alól való fölmentést csak a gimnáziumban engedi meg (abban a föltevésben, hogy az illető testi fogyatkozásban szenvedő tanuló, aki rajzolni nem tud, a reáliskolába nem vehető fel) ; további újítás az, hogy a fölmentés jogával (a miniszter, illetőleg a felekezeti főhatóság helyett) az iskola igazgatója bízatik meg. A javaslat 9. §-a lényegesebb újítást tartalmaz az eddigi rendelkezésekkel szemben. Kimondja ugyanis, hogy az a tan aló, aki már egynél több tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, javító vizsgálatra semmi esetre sem bocsátható. Eddig ugyanis a két tárgyból bukott tanuló is tehetett miniszteri, illetőleg főigazgatói engedéllyel javító vizsgálatot. A javaslat szigorító intézkedését az ilyen tanulók további tanulmányi eredményére vonatkozó szomorú tapasztalatok eléggé indokolják. Az ilyen tanulók ugyanis a hiányokat rendszerint nem tudták pótolni ós így további tanulmányaik folyamán is folyton megújuló nehézségekkel voltak kénytelenek küzdeni és ezzel a középiskolába nem való elemek számát fölöslegesen szaporították. A 10. §. szétválaszt] a a pótló vizsgálatot a javítóyizsgálattól, amelyeket az alaptörvény egy szakaszban tárgyal. Ennek oka, hogy a két fogalom között lényeges különbség van, továbbá a pótlóvizsgálatokra vonatkozó határozmányokát az 1883. év óta szerzett tapasztalatok alapján helyesebben kellett szabályozni. A nyilvános középiskolából más nyilvános középiskolába való átlépést szabályozó 11. §. annyiban tartalmaz újítást, amennyiben megengedi, hogy nemcsak a polgári iskolákból, hanem a szakiskolákból is felvételi vizsgálattal át lehet lépni a középiskolákba. Ez újítást méltányossági okok javasolják,