Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.
Irományszámok - 1922-380. Az igazságügyi bizottság jelentése "a robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával és használatával elkövetett bűncselekményekről" szóló 355. számú törvényjavaslat tárgyában
m—m^^^^^^^^^^^^^m^mÊ^mm^^mmm^m^^m^^mm^^ 52 380. szám. hogy a tettesség és a részesség általános tanai értelmében az 1,. §-ban megjelölt - vonatkozó tónyálladék ugyanis büntetés alá esnék, mégis a büntetőjogi általános terminológiától eltérő felsorolást a bizottság elfogadta, anélkül azonban, hogy a büntetőjognak a bűnösségre ós büntethetőségre vonatkozó általános elveit érinteni akarta volna. 2. Szükségesnek tartotta az igazságügyi bizottság, hogy egyrészről az eszközök két kategóriája mellé még a robbanó anyag és robbantó szer felhasználására szolgáló készüléket is felvegye ós egyben exemplifikativ felsorolással megjelölje, hogy mi értendő a robbantó anyag és robbantó szer alatt. A preciz megjelölés szempontjából beleillesztendő volt az 1. §-ba a rpbbanó anyagra és robbantó szerre vonatkozólag »az állít, állíttat «, előszó, valamint a »tart« szó után ugyan a büntetőjogi terminológiától eltérően, de a § logikus szerkezete folytán a »tartat« szó beszúrása. A törvényjavaslat 2. bekezdésében minősítő ténykörülményként felvett szövetség akkor is büntetendőnek mutatkozott, ha ez a szövetség nemcsak bűntett, hanem »vétség;« elkövetésére is irányult. Az igazságügyi bizottság így is abban a véleményben van, hogy a robbantó szer, robbanó anyag, robbanó anyaggal, robbantó szerrel vagy készülékkel épen nagyon veszedelmes voltuknál fogva oly vétség is elkövethető, amely vétség épen az eszköz veszélyességénél fogva súlyos károkkal járna. így például közüzemek felrobbantása, megsemmisítése. Ugyanezek az indokok késztették a bizottságot a 3. bekezdésnél is ezen beszúrás eszközlésére. 3. A 2. §. azon rendelkezésén, hogy a bejelentési kötelezettség nyole napi határidőben állapíttatott meg, az igazságügyi bizottság azt a módosítást eszközölte, hogy ezt a, határidőt 15 napra emelte fel s ezenfelül módot akart nyújtani arra is, hogy ez a bejelentés közvetlenül a belügyminiszternél is eszközölhető legyen. Az ezen §. 3. bekezdése elhagyandó volt, mert ez tulajdonképen negatíve határozza T meg "ugyanazt, ami az előző bekezdésben pozitív formában már szabályoztatott^és így ezen rendelkezés feleslegesnek mutatkozott. Az igazságügyi bizottság a bejelentési kötelezettség alól nemcsak az ipari vállalatokat akarta mentesíteni, hanem a kereskedelmi és egyéb gazdasági vállalatokát is, amelyek közé a mezőgazdasági ós bányavállalatokat is számítja; ennek folytán ezen rendelkezés ennek megfelelően volt módosítandó. A bizottság véleménye szerint a részletes körülírás szempontjából helyesebbnek vélte, ha ezek a vonatkozó mentesítési rendelkezések miniszteri rendeletbe foglaltatnak. Kifejezést adott azonban azon véleményének, hogy ez a mentesítés nem lehet egyedi, egyes egyedileg meghatározott vállalatokra vonatkozó, hanem csakis általánosságban egyes vállalati nemekre kiterjedő. A bizottság azon óhajának is kifejezést adott, hogy az ilyen mentesített vállalatok is a birtokukban levő robbantó szerek és robbanó anyagok nyilvántartására köteleztessenek, amelyek alapján azután a tényleges állapot és ezen anyagoknak ós illetőleg szereknek az üzem céljaira való felhasználása nyilvántartható legyen. Az igazságügyi bizottság abban a meggyőződésben van, hogy ezen törvény rendelkezései a vadászlőszerekre (lőpor, töltény stb.) nem terjednek ki és éppen ebben találja indokát az a körülmény, hogy a 2. § 3. bekezdésének utolsó mondataként az ott olvasható rendelkezés felvétetett.
