Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-404. A m. kir. jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában

160 404. szám. 8. cikk. A jelen egyezmény határozmányai végrehajtásának megkönnyítése céljából minden munkaadó köteles: a) üzemében vagy más alkalmas helyen szembetűnő módon kifüggesztett hirdetmény útján, vagy a kormány által megengedett más módon feltüntetni a munkaórák kezdetét és végét, vagy ha a munkát szakok szerint végzik, minden munkaszak kezdetét és végét. A munkaórákat olyképen kell megállapítani, hogy a jelen egyezményben előírt határokat túl ne lépjék és amennyiben közzététettek, csak a kormány által megengedett módon és formában változtathatók meg; b) ugyanezen módon közzétenni a munka közben engedett szüneteket, amelyek nem alkotják a munkaidő részét; c) a jelen egyezmény 3. és 6. cikke alapján teljesített túlórákat minden államban a törvényekben vagy az illetékes hatóságok rendeleteiben előírt módon jegyzékbe bevezetni. Valamely személynek az a) bekezdés szerint megállapított munkaórákon túl vagy a b) bekezdés szerint megállapított szünetek alatt foglalkoztatását törvénytelennek kell tekinteni. 9. cikk. A jelen egyezménynek Japánban alkalmazása tekintetében a következő változtatások és kikötések irányadók: a). -ipari üzemek«-nek tekintendők különösen: az 1. cikk a) bekezdésében felsorolt üzemek; az 1. cikk b) bekezdésében felsorolt üzemek, ha legalább tíz személyt foglalkoztatnak ; az 1. cikk c) bekezdésében felsorolt üzemek, amennyiben a »gyárak«-nak az illetékes hatóság által megállapított fogalma' alá tartoznak; az 1. cikk d) bekezdésében felsorolt üzemek, kivéve a személyek és árúk szállítását utakon, továbbá az árúk kezelését dokkokban, rakpartokon, lerakóhelyeken ós raktárakban, valamint a kózierővel történő szállítást; és tekintet nélkül a foglalkoztatott személyek számara az 1. ozikk b) és c) bekezdéseiben felsorolt azokra a,z üzemekre, amelyeket az illetékes hatóság nagyon veszélyeseknek vagy az egészségre ártalmasaknak nyilvánit. b) A legalább tizenötóves személyeknek tényleges munkaideje, akik ipari köz- vagy magánüzemekben vagy ezek melléküzemeiben vannak alkalmazva, heti ötvenhét órát meg nem haladhat, kivéve a nyers selyem ipart, amelyben a leghosszabb munkaidő heti hatvan óra lehet. c) A köz- és magánipari üzemekben, vagy azok melléküzemeiben foglalkoztatott tizenöt éven aluli gyermekek tényleges munkaideje és korukra való tekintet nélkül a föld alatt bányamunkát végző egyénék tényleges munkaideje a heti negyvennyolc órát meg nem haladhatja. d) a munkaidő leghosszabb tartama a jelen egyezmény 2., 3., 4. ós 5. cikke értelmében módosítható, de az engedélyezett meghosszabbítás, a rendes munkahéthez viszonyítva, nem lehet nagyobb, mint az, amely az idézett cikkek rendelkezései alapján áll elő. e) Minden munkásnak különbség nélkül heti huszonnégy órai megszakítás nélküli munkaszünetet kell engedni.