Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.
Irományszámok - 1922-404. A m. kir. jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában
404. szám. 155 betegedésüket megelőző és az azt követő időben ugyanolyan védelemben részesítse, mint amilyen védelmet a washingtoni konferencia az ipari és kereskedelmi üzemekben alkalmazott munkavállaló nőkre megállapított, egyelőre mellőzendő, mert az csakis a gazdasági munkavállalók társadalmi biztosításának keretében s azzal egyidejűleg oldható meg. Az 1921. évi genfi értekezleten a Mezőgazdasági társadalmi biztosítás tárgyában elfogadott ajánlásnak, mely a társadalmi biztosítás nyújtotta előnyöket a gazdasági bérmunkásokra van hivatva kiterjeszteni, elfogadása jelenleg aggályos, miután azok az előfeltételek, melyek keresztülviteléhez szükségesek, jelenleg fenn nem állanak. A gazdasági bérmunkásokra vonatkozólag a betegség esetere való biztosítás nyújtotta előnyöknek az ipari és kereskedelmi alkalmazottakra nézve fennálló azonos feltételekkel (1917 : XIX. t.-c.) való kiterjesztésének előfeltétele az, hogy az országban a szerves orvosi hálózat ki legyen építve. Míg az meg nem történik, aminek a gazdasági alkalmazottak betegség esetére való biztosítására irányuló törvényhozási intézkedést meg kell előznie, addig az érvényben levő 1898 : II t.-c 33. §-a, az 1898 : XXI. és az 1907 : XLV. t,-c. 28. §-a által adott lehetőségek keretében lesz a gazdasági munkásoknak és cselédeknek, valamint hozzátartozóiknak betegség esetére való ellátása biztosítandó. Tehát a társadalmi biztosításra vonatkozó javaslatnak az a része, mely a betegség esetére való biztosítás nyújtotta előnyöknek a gazdasági foglalkozásúakra való kiterjesztését biztosítaná, csakis a fenti előfeltétel bekövetkezése után lesz megvalósítható. Az ajánlás második részére, nevezetesen a gazdasági bérmunkásoknak rokkantság, aggkor esetére való biztosítására, illetőleg hátramaradottaik biztosítására nézve, minthogy a javaslat ebben a részében ugyanolyan kedvezmények biztosítására irányul, aminő az ipari alkalmazottakra nézve van intézményesen megvalósítva, annálfogva, mert ezirányban az ipari és kereskedelmi alkalmazottakra nézve eddig még nem törtónt Magyarországon törvényhozási intézkedés, a társadalmi biztosításra vonatkozó ajánlás elfogadása és törvénnyel vagy rendeleti úton való érvényesítése a jelenlegi viszonyok közt nem hozható javaslatba. VII. A genfi értekezleten az ólomfehérnek a festésnél való használása tárgyában elfogadott egyezmény első cikke szerint az ólomfehérnek, az ólomszulfátnak és az e festőanyagokat tartalmazó minden terméknek az épületek belső falai festésénél felhasználását el kell tiltani. Az említett cikk ezen rendelkezés alól kivételt állapít meg a vasúti állomások és iparüzemek belső falainak festése tekintetében, amennyiben az illetékes hatóság a munkaadó- és munkásszervezetek meghallgatása után az említett anyagok felhasználását szükségesnek nyilvánította. Továbbá megengedi az ólomérc formájában legfeljebb 2% ólmot tartalmazó fehér festőanyagok felhasználását. A 2. cikk a díszítő festésre ós a finom vonalzó munkára állapít meg kivételt. A 3. cikk a tizennyolc éven aluli fiatalkorúak és a nők foglalkoztatását tiltja el olyan munkáknál, amelyeknél ólomfehéret és ólmot tartalmazó anyagokat használnak. Ez alól a rendelkezés alól kivétel tehető a tanoncok szakszerű kiképzése érdekében. Az említett tilalmak a 4. cikk szerint a nemzetközi munkaügyi értekezlet harmadik ülésszakának berekesztése után hat évre, tehát 1927. évi november hó 19-ótí lépnek hatályba. 20*
