Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-404. A m. kir. jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában

404. szám. 143 gyalja* A genfi értekezlet hét egyezménytervezetet és nyolc ajánlást tett magáévá, amelyek közül három egyezménytervezet és hét ajánlás a mezőgazdaságra vonatkozik, két egyezménytervezet és egy ajánlás az ipart, illetőleg a kereskedelmet érinti, két egyezménytervezet pedig a tengeri hajózásra vonatkozik. Mindezeket az egyezménytervezeteket és ajánlásokat a trianoni szerző- • dés 333. §-a értelmében az értekezlet ülésszakának berekesztése után, illetőleg attól a naptól számítva, amelyen a nemzetközi munkaügyi szervezet tagjaivá lettünk, legkésőbb egy éven belül, vagy ha ez rendkívüli körülmények folytán lehetetlen, mihelyt lehetséges, de mindenesetre tizennyolc hónapon belül, tehát legkésőbb 1924. évi március hó 18-ái

g törvénybeiktatás vagy más intézkedés céljából az illetékes hatóság vagy hatóságok elé kell terjeszteni. Amennyiben csupán ajánlásról van szó, annak elfogadásával nem jár más kötelezettség, mint az, hogy a Nemzetek Szövetségének főtitkárát a kiadott rendelkezésekről értesíteni kell. Amennyiben ellenben egyezménytervezetről van szó s a tervezetet a tagállam illetékes hatósága vagy hatóságai elfogadták, a tagállamnak a Nemzetek Szövetsége főtitkárával az egyezmény szabályszerű megerősítését kell közölnie és a kérdéses egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása céljából a . szükséges rendelkezéseket ki kell adnia. Amennyiben valamely ajánlás következtében törvényi vagy más rendelkezések, amelyek annak érvényt szereznek, nem adatnak ki, vagy valamely egyezménytervezet nem nyeri el az arra illetékes hatóság, illetőleg hatóságok ^hozzájárulását, a tagállamot további kötelezettségek nem terhelik. Ezek szerint csak az egyezménytervezetek megerősítéséről lehet szó, ezeknek a megerősítése azonban jelentékeny nemzetközi kötelezettséggel van egybekötve. Ez a kötelezettség a megerősítő tagot a kérdéses egyezmény tartalma szerint attól a naptól számított tizenegy éven át köti, amelyen az egyezmény első ízben hatályba lépett, minthogy a megerősített egyezmény csak tíz év eltelte után mondható fel s a felmondás csak á Nemzetek Szövetségének főtitkáránál törtónt feljegyzéstől számított egy évre lép hatályba. A kormánynak az előadottak szerint mindössze másfél év állott rendelkezésére abból a célból, hogy az első három konferencia anyagát alkotmányos tárgyalásra előkészítse, míg azoknak az államoknak, amelyek a nemzetközi munkaügyi szervezetnek kezdettől fogva tagjai, ugyanennek a munkának elvégzésére összesen három esztendejük volt. Eltekintve ettől, ezeknek az államoknak, helyzete azért is kedvezőbb, mert a szóban lévő egyezménytervezetek és ajánlások előkészítésében is részt vehettek, míg Magyarország első ízben 1922-ben vett részt a nemzetközi munkaügyi értekezleten. De ezek a körülmények csak alárendelt jelentőségűek Magyarország súlyos gazdasági helyzete mellett, amely rendkívül nehézzé tette a kormánynak az állásfoglalást. Hiszen kézenfekvő, hogy a magyar nemzet, amely a legsúlyosabb gazdasági gondokkal küzd, sokkal nehezebben határozhatja el magát áldozatokkal járó újításokra, mint olyan nemzet, amely jólétben, vagy legalább normális gazdasági viszonyok között él. A kormány az említett nehézségek ellenére is arra törekszik, hogy a szóban lévő határozmányok tekintetében a trianoni szerződésben megállapított kötelezettségeinknek eleget tegyünk. A múlt évben elkészíttette és nyomdai úton sokszorosíttatta az első három konferencia egyezménytervezeteinek és ajánlásainak hivatalos magyar fordítását. Az illetékes miniszterek az egész anyagot ugyancsak a múlt évben nyilatkozás végett megküldötték a munkaadói és alkalmazotti érdekképviseleti testületeknek. A kormány ilyképen az