Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-327. A földmívelésügyi, igazságügyi, közigazgatási, pénzügyi és közgazdasági bizottság együttes jelentése "a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. törvénycikk kiegészítéséről" szóló 304. számú törvényjavaslat tárgyában
52 327. szám. fontolás tárgyává tette s ennek eredményeként a törvényjavaslatba a fentebb közölt négy új bekezdésben foglalt szöveg felvételét találta indokoltnak, A bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy az ügyfélnyilvánosság és csupán á feltétlenül szükséges és legszűkebb keretekre korlátolt szóbeliség az Országos Földbirtokrendező Bíróság munkájának általában előnyére fog szolgálni s az által, hogy számos esetben ilyen eljárás mellett a pófctárgyalások előreláthatólag mellőzhetők lesznek, ellensúlyozást nyer az az időveszteség, amit a bíróság tárgyalásánál a feleknek bár szűk keretek közt mozgó esetleges felszólalásai okoznak. Utalni kíván itt a bizottság arra is, hogy a felvett szöveg a legfeljebb tíz percnyi időtartamra terjedhető felszólalás jogát is a feleknek nem korlátlanul, hanem csak arra-az esetre adja meg, ha a? előadásból valamely ügydöntő szempont kimaradt vagy az előadó valamely lényeges körülményt tévesen vagy hiányosan terjesztene elő, amennyiben azonban a bíróság hivatalból szóbeli tárgyalást rendelt el, a szóbanforgó korlátozások természetesen elmaradnak. Minthogy végül az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöki tanácsa az eléje kerülő ügyekben* — kivéve a magánegyének részére történt középbirtok-juttatásokat mintegy fellebbviteli fórum, már rendszerint minden részletében teljesen tisztázott tényállás alapján ítélkezik, a bizottság, elégnek találta a szóbeliség és nyilvánosság elvét az elnöki tanácsnál csupán annak elhatározásától függővé téve alkalmazni, míg a házhelyek juttatásánál ezt teljesen kizárandónak tartja azért, mert itt a megváltást szenvedők sokszor igen nagy számánál fogva az eljárást kétségkívül rendkívüli mértékben késleltetné s a megváltás itt oly jelentékeny anyagi érdekeket nem érint. 13. §. A bizottság a §. második bekezdésének elhagyásával, annak helyébe új második, harmadik és negyedik bekezdéseként a következőket iktatta be: »AT. 43. §-ában, valamint a vonatkozó egyéb jogszabályokban említett vegyes bíróságokra, továbbá fellebbezés esetében a m. kir. Kúria vegyes tanácsára ruházott hatáskör (így az ingatlan ellenértékének, az ellenérték megállapításának elhalasztása esetében a haszonbérnek vagy évi járadéknak, illetve a vételárra történő időközi törlesztésnek, a ^törvény értelmében járó kártórítő összegeknek, haszonbérlet alakítására kötelezés esetében a törvény rendelkezései szerint fizetendő haszonbérnek stb. megállapítása) ennek a törvénynek életbelépésével elsőfokon a tárgyaló ; bizottságot vezető bíróra, másod-» és végső fokon pedig az Országos Földbirtokrendező Bíróságra megy át. Ebben a hatáskörben úgy a jelen §-ban megjelölt módozat szerint eljáró tárgyaló bíró, mint az Országos Földbirtokrendező Bíróság az eset minden körülményének gondos számbavételével a méltányossághoz képest a T. 44. §-a rendelkezéseinek szem előtt tartásával határoz s vitás esetben az ellenérték szolgáltatásának módozatait is megállapítja. E részben különös figyelmet keli fordítani arra, hogy a földhözjuttatottaknak módjukban legyen a váltságárat hosszabb időtartamon át évi egyenlő részletekben törleszteni. A-váltságárat s általában a vitás szolgáltatást bármelyik fél kérelmére búzamennyiségben, illetőleg annak mindenkori pénzbeli egyenértékében kell megállapítani.« »A tárgyalást vezető bíró bármelyik érdekelt fél kérelmére a megváltási ár, illetve a jelen §. szerint hatáskörébe utalt vitás magánjogi kérdés tekin-
