Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-325. Törvényjavaslat a háború előtt kibocsátott és külföldön elhelyezett némely magyar államadósság jövőbeni szolgálatának ellátása tárgyában 1923. évi június hó 29-én Innsbruckban kötött jegzyőkönyvi megállapodás becikkelyezéséről
32 325. szám. Bár ezek a számadatok csak hozzávetőlegesek ós a külföldön elhelyezett címletmennyisóg megállapítása után a kimutatott számokban még lényeges eltolódások lehetségesek, már ezekből a számokból is megállapítható, hogy az eredeti kölcsönfeltételek szerinti kamatozással szemben a terv bevett közös pénztár létesítésével kapcsolatban a címlettulajdonosok érdekképviselete által engedélyezett engedmények lényeges könnyebbséget jelentenek. Megjegyzem, hogy a fenti számításoknál adatok hiányában nem vettem figyelembe az 1914. évi 4 1 /2°/o-os törlesztóses kölcsön visszafizetésre kisorsolt címleteinek tőkehátralékait, valamint ezen kölcsön jövőbeni sorsolásai folytán a tőkeszolgálatra óvenkint szükséges összegeket. A kamatszolgálatnál ós a tőke visszafizetésben elérhető könnyebbségek mellett nagy fontossága van az egyezménynek abban, hogy kifejezésre jut a külföldi címlettulajdonosok részéről az a belátás, hogy az utódállamoktól, különösen pedig Magyarországtól annak adott gazdasági és pénzügyi viszonyai közt, legalább is még hosszú éveken át nem kívánható meg oly mérvű fizetés, mint aminőt az eredeti kölcsönfeltételek részükre biztosítottak ós hogy ehhez képest az érdekelt hitelezők méltányos könnyítések megállapítására voltak hajlandók. Magyarország speciálisan nehéz viszonyai között persze ezek a könnyítések és engedmények részünkről ezidőszerint még nem biztosíthatnák a kölcsönszolgálat zavartalan ellátását, mert a háború előtti államadóságokkal Magyarországra háruló terhek még mindig oly jelentékenyek, hogy annak jelenlegi teherviselő-képességével nem állanak arányban. A kölcsönszolgálat felvételének időpontja azonban a megállapodások szerint az 1925. év április 1-ében lett megállapítva s így reményünk leEet arra, hogy addig a magyar állam háztartása egy felveendő külföldi kölcsön segélyével olyan helyzetbe jut, amelyben a külföldi adósságokból folyólag reá háruló ós még a szóbanforgó megállapodás után is igen súlyos terhek viselését a siker reményével kísérelhetjük meg. Ebben a reményben terjesztem elő a szóbanfbrgó megállapodásokat, megjegyezvén, hogy a tárgyalások során kiküldöttem sokat insistait ugyan azon, hogy a kölcsönök után l°/o-os kamatozás állapíttassék meg, de az erre irányuló kísérletei nem jártak eredménnyel. Meg kell említenem azt is, hogy a címlettulajdonosok súlyt helyeztek arra, hogy a címletek jövőbeni kamatozása aranyban állapíttassék meg, nehogy az értékekben a jövőben netán beálló változások folytán újabb veszteségeknek legyenek kitéve. Kívánatos lett volna, hogy a szóbanforgó államadósságokkal kapcsolatosan az értekezleten tárgyalt kérdések véglegesen rendeztessenek, a címlettulajdonosok érdekképviseletei azonban semmiképen sem voltak hajlandók az 1930. óv végéig megállapított határidőnek további kitolásába beleegyezni. így is azonban kétségkívül eredményt jelent az, hogy 1. a békeszerződés hatálybaléptótől a fizetések megkezdéséig, vagyis 1925. évi április l-ig esedékes kamathátralékok kérdése végleges rendezést nyert úgy, hogy a 32°/o-os, illetve 27°/o-os alapon számításba vett hátralékoknak 12 év alatti negyedéves részletekben való lefizetésének kérdése nem eshetik revízió alá ; 2. a kölcsönök utáni folyó kamatok fizetésének megkezdése 1925. évi április hó l-ig tolatott ki; 3. a kamatösszegek az 1931. évi január l-ig terjedő időre az eredeti kölcsönfeltételek szerinti összegeknek 32°/o-ára, illetve 27%-ára szállíttattak le; 4. a fizetendő 32%-os, illetve 27%-os kulcson felül, jutalékok ós költségek címén külön fizetések kötelezetsége nem állapíttatott meg, sőt a 32,
