Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-345. Törvényjavaslat a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről

192 346. szám. Az 1920 : IX. t.-c. 2. §-a értelmében eddig választás alapján 240 tag, állásánál (tisztjénél) fogva 22 tag, ülési és szavazati jog alapján pedig 27 tisztviselő, összesen 289 személy foglalt helyet a bizottságban. A szakasz második bekezdése a tagok összes számát 300-ban állapítja meg, amely jelentéktelen szaporulat az örökös tagok intézményének létesítéséből ered. A harmadik bekezdésben foglalt azt a rendelkezést, hogy jogok ós kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság valamennyi tagja egyenlő : a tagság jogcímének különbözősége miatt, esetleges félreértések elkerülése végett vettem fel. A 2. §-hoz. Ez a szakasz a törvényhatósági választójog feltóteleit szabja meg, alapul véve az országgyűlési (nemzetgyűlési) választójogot azzal az egyetlen külön kikötéssel, hogy a törvényhatósági választójoghoz még hat évi ittlakás is szükséges. A bizottsági tagság szempontjából a hosszabb időn át való helybenlakás feltétlenül szükséges, mert eltekintve attól, hogy csak a huzamosabb időn át való egyhelyben lakás teremti meg az erősebb érzelmi ós érdekkapcsolatokat, csak az biztosítja a törvényhatóság viszonyainak, érdekeinek és törekvéseinek azt az ismeretét, amely nélkül céltudatos és sikeres működés el sem képzelhető. A szakasz második bekezdése szerint az országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselők mentesek a székesfőváros területén való hat évi lakás kellékének kimutatása alól. Ennek a rendelkezésnek főleg a passzív választójog szempontjából van jelentősége. Felesleges volna bővebben indokolni annak az álláspontnak a helyességét, hogy azok részére, akikre a választóközönség az ország ügyeinek az intézését ruházta^ biztosítsuk az ország fővárosa ügyeinek az intézésében is a részvétel lehetőségét akkor, ha a főváros választóinak bizalma feléjük fordul. A3. §-hoz. A választhatóság kellékei tekintetében a javaslat 3. §-a kiköti, hogy csak a férfi választók választhatók, és ezek is csak abban az esetben, ha a közterhek viseléséhez valaminő állami egyenes adó fizetése útján hozzájárulnak. A helyhatósági passziv választójognak a nőkre való kiterjesztését nem tartom indokoltnak, mert az önkormányzati képviseletek túlnyomórészben közigazgatási haiáskört töltenek be, tehát olyan természetű működést fejtenek ki, amely a női élethivatástól távol áll. Ilyen kívánságnak nincs is gyökere a közönség körében. E szakasznak az a rendelkezése, hogy csak az választható, aki bárhol, bármilyen állami egyenes adót fizet, az új adótörvények mellett alig jelent megszorítást, és inkább csak annak az elvnek a kifejezésre juttatása, hogy a közügyek intézésében ne vehessen részt olyan egyén, aki az állam terheinek viselésében nem osztozik. A 4. §-höz. E szakasz értelmében a választójogból, annak gyakorlásából és a választhatóságból ugyanazok lesznek kizárva, akikre nézve az országgyűlési (nem-