Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-341. Törvényjavaslat a kézizálogkölcsönügyletről szóló1881:XIV. törvénycikk némely rendelkezésének kiegészítéséről

341. szám. 16? 341. szám. Törvényjavaslat a kózizálogkölcsönügylétről szóló 1881: XIV. törvénycikk némely rendelkezésének kiegészítéséről í. §. Felhatalmaztad k a kereskedelemügyi miniszter, hogy a kézizálogkölcsönüzletek biztosítékát (1881. évi XIV. törvénycikk 1. §-ának 4. pontja) a mindenkori árviszonyoknak megfelelően általános rendelettel bármikor újból megállapíthassa s a kézizálogkölcsönüzletek tulajdonosait az üzlet engedélyezésekor megszabott biztosítéknak kiegészítésére kötelezhesse. A kézizálogkölcsönüzletek biztosítékának újból megállapításában az üzlet engedélyezésekor megszabott biztosítókösszeget vagy az annak megfelelő összeget (3. ós 4. bekezdés) kell alapul venni és ennek az összegnek többszörösében kell a biztosítékot megállapítani, úgy, hogy az eredetileg megszabott biztosíték megváltoztatásának rendelettel megállapított mórtéke valamennyi kózizálogkölcsönüzletre nézve azonos legyen. A jelen törvény életbelépése előtt engedélyezett kézizálogkölcsönüzletek eredeti biztosítékából, ha annak'az összege 5.000 koronát meghalad, csak 5.000 korona felel meg a 2. bekezdés értelmében az eredi biztosítéknak. A jelen törvény életbelépése után keletkező kózizálogkölcsönüzletek biztosítékát úgy kell megállapítani, hogy az e törvény életbelépése előtt létesített üzleteknek a jelen szakasz előző bekezdései szerint megszabott biztosítékával arányban álljon. Ilyen esetekben mindig meg kell állapítani, hogy a biztosítékból milyen összeg felel meg a régi zálogkölcsönüzletek eredeti biztosítékának. 2. §. A kézizálogkölcsönüzletek biztosítékának az 1. §. alapján újból megállapításáról minden kézizálogkölcsönüzlet tulajdonosát azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy amennyiben biztosítékát a kitűzött időn belül ki nem egészíti, engedélye vissza fog vonatni. A biztosíték kiegészítésére engedett időt valamennyi üzletre egyformán kell megállapítani. Ez az idő az előbbi bekezdésben említett értesítés kézhez vételét követő három hónapnál rövidebb nem lehet,