Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-284. Törvényjavaslat az Állandó Nemzetközi Bírság Szabályzatának elfogadásáról
92 284. szám. Miután a Nemzetek Szövetségének harmadik Közgyűlése 1922. évi szeptember hó 18-án hozott határozatával Magyarországot a SZQvétség Tagjai közé felvette, a Nemzetek Szövetségének Főtitkára hivatali elődömhöz intézett jegyzékével s a Szabályzatra vonatkozó okmányok példányainak megküldésével közölte az első Közgyűlésnek az iÚlandó Nemzetközi Bíróság Szabályzatára vonatkozó javaslatot helybenhagyó és a Szabályzatnak az egyes Tagállamok által leendő mikénti elfogadása ügyében hozott, az előzők során bővebben ismertetett Határozatát azzal, hogy az annak végrehajtásáról gondoskodó tanácsi rendelkezés szerint az első Közgyűlés Határozatának, az Aláírási Jegyzőkönyvnek, valamint a Szabályzatnak a Szövetség Tagjaival való közlésével a f Főtitkár bízatott meg. Az Állandó Nemzetközi Bíróságnak összesen 64 cikkből álló ez a Szabályzata (Statut, Statute), amely a fentiek szerint Magyarországgal, mint a Nemzetek Szövetségének tagjával elfogadás végett hivatalosan közöltetett, három fejezetre oszlik, amelyek közül az első (2—23. cikkek) a Bíróság szervezetére, a második fejezet (34—38. cikkek) az illetékességre s végül a harmadik fejezet (39—64. cikkek) az eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A Bíróság szervezetét illető szabályok közül a bírósági tagok számát, az egyes államoknak a Bíróság szervezetében való részesedését, a bírák megválasztásának módozatait s a bírói tisztség betöltéséhez szükséges kellékeket megállapító rendelkezések érdemelnek különösebb figyelmet. Ezek szerint a Bíróságnak 15 tagja van, akik közül 11 rendes és 4 pótbíró, számukat azonban a Tanács előterjesztésére a Közgyűlés 15-re, illetőleg 6-ra felemelheti. A bírákat a Nemzetek Szövetségének Közgyűlése és Tanácsa egymástól függetlenül választja annak a jegyzéknek az alapján, amelyet a Szövetség Főtitkára az Állandó Választott Bíróság (Cour Permanente d' Arbitrage) nemzeti csoportjaitól beérkezett ajánlások figyelembevételével összeállít. Ezekre az ajánlásokra nézve az a szabály, hogy minden nemzeti csoport (vagyis állam) 4—4 személyt hozhat ajánlatba, akik közül legfeljebb két ajánlott lehet a saját nemzetbeli. A Szabályzat kívánatosnak jelenti ki, hogy az ajánlások megtétele előtt az ajánló nemzeti csoportok saját legfelsőbb bíróságukat, az egyetemek fakultásait ós az akadémiákat, valamint a jogot művelő nemzetközi akadémiák nemzeti osztályait meghallgassák, viszont a Szövetségnek és illetőleg a Tanácsnak a választást foganatosító tagjait kötelezi arra, hogy a Bíróság tagjait úgy válasszák meg, hogy azok a személyes kellékeken felül összességükben biztosítsák a civilizáció nagy alakzatainak és a világ fő jogi rendszereinek képviseletét is. Megválasztottaknak azok tekintendők, akik a Közgyűlés és a Tanács szavazatainak abszolút többségét egyaránt elnyertek. A szervezeti rendelkezések közül egyebekben még kiemelendő, hogy a Bíróság tagjainak megbízása kilenc évre szól, bírói tisztségükkel összeférhetetlen valamely politikai vagy adminisztratív funkció gyakorlása s hogy hivatali eljárásukban a diplomaták kiváltságait és mentességeit élvezik. Szorosabban belső szervezeti rendelkezések azok, amelyek szerint a Bíróság 3 évre Elnököt ós Alelnököt választ, hogy minden év június 15-én rendes ülésszakra jön össze székhelyén, Hágában, de az Elnök által a körülmények által indokolt esetekben rendkívüli ülésszakra bármikor összehívható, továbbá, hogy szabályként teljes ülésben határoz, de szükség esetén az ítélkező tanács 9 tagból is alakulhat. Végül megemlítésre érdemes, hogy a munkaügyek és különösen a versaillesi békeszerződés XIII. részében (Munka),
