Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-299. Törvényjavaslat az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről
176 299. szám. az ipartámogatásnak és fejlesztésnek a szakipari szövetkezeteken kívül eső területén is fontos szerephez juttatni. Ami támogatást azelőtt az állam adott bizonyos feltételek kikötése ellenében minden ellenszolgáltatás nélkül, tehát mintegy ajándékképen, azt most az Iparosok Országos Központi Szövetkezete fogja adni, de nem ingyen, hanem altruisztikus alapon, kedvező feltételek mellett, törlesztésre. Igaz, hogy az ilyen rendszer által nyújtott kedvezmény kisebb, mint amit az iparosság a háború előtt megszokott, de másrészt viszont tagadhatatlan, hogy az iparosság jobban becsüli meg azt, aminek meg is kell adni az árát, mint amit ajándékba kap, tehát jobban használja ki az ilyképen elnyert gépeket, berendezéseket stb., ami az ipari termelés fokozásához fog hozzájárulni, sőt jobban meg is fontolja, mielőtt ily féle támogatást igénybe vesz és így valószínű, hogy a kárba veszett támogatások esetei gyérebbek lesznek. Áz Iparosok Országos Központi Szövetkezete tehát ilyképen átveszi az állam eddigi iparfejlesztési tevékenységének egyrészót, vagyis átruházott hatáskörrel állami feladatot lát el Ezt a feladatot azonban természetesen az állam iparfejlesztési politikájával összhangban, annak szellemében kell végeznie. A nagy vagyoni érdekeltségen felül, amelyet az állam ennél az intézménynél vállal, ez a körülmény teszi szükségessé, hogy az állam az intézet vezetésében, irányításában megfelelő befolyást biztosítson magának ós ezen a réven egyfelől ellenőrizze, vájjon az intézet egész iparfejlesztési tevékenysége megfelelően szolgálja-e a kereskedelemügyi miniszter iparfejlesztési célzatait ós másfelől útját állja esetleges egyoldalúságok, vagy partikuláris érdekek túlsúlyra jutásának és az össziparosság érdekeinek érvényesülése felett őrködjék. Ezekből a tekintetekből a törvényjavaslatnak gondoskodnia kell az elnökség, igazgatóság és felügyelőbizottság oly összetételéről, amely mellett ez a kormánybefolyás megfelelően érvényesülhet. Ez a kormánybefolyás azonban korántsem kívánja magát az ipari érdekeltséget és főleg a szakipari szövetkezeteket a központ irányításából kizárni, mert ellenkezőleg kiváló súlyt kell helyezni arra, hogy az iparosság szükségletei, kívánságai és esetleges sérelmei a központ különböző szerveiben az iparosság képviselői útján megnyilvánuljanak és hogy ezek a képviselők az ipar helyzetének ismeretével, szaktudásukkal és tapasztalataikkal a központ munkájának gyakorlatiasságát ós eredményességét fokozzák. Ennek a szükségletnek érdeme szerint való méltánylása indította hivatali elődömet az általa 1920-ban eszközölt üzletrészjegyzéssel szemben, melyről az előzőkben említést tettem, annak a követelésnek felállítására, hogy az egyes ipari szakmák igényeinek szakszerű elbírálása és az iparossággal való állandó kapcsolat megteremtése végett a főbb ipari szakmák részéré külön szakválasztmányok szervezendők. E követelésnek eleget téve az intézet alapszabályai a szak választmány ok intézményében értékes tanácsadó szervet állítottak az igazgatóság mellé. E szakválasztmányok a közgyűlés által választatnak meg évről-évre a tényleges iparosok köréből, azonfelül pedig képviselve vannak abban a kereskedelemügyi minisztérium, a fővárosi és vidéki ipartestületek és a technológiai ós anyagvizsgáló intézet. A szövetkezeti élet terén az újabb fejlődés azt a törekvést kívánja érvényre juttatni, hogy az egyfajta ós azonos célok szolgálatában álló szövetkezetek kötelezőleg központokba tömörítt ess ének. A központ-kényszer név alatt ismert ezt az elvet törvényhozásunk a gazdasági ós ipari hitelszövetkezetekre nézve már meg is valósította, amikor az 1920 : XXX. t.-c. 2. §-ában kimondotta, hogy gazdasági és ipari hitelszövetkezet e törvény
