Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-298. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az iparhatósági telepengedély alapján létesítendő ipartelepek jegyzékeinek kiegészítése és az iparfelügyelő ellenőrzés kiterjesztése tárgyában 79.884/1923. sz. a. kiadott rendeletéről

15~6 298. szám. 1884. évi XVII. törvénycikk 25. §-a a telepengedélyhez kötött ipartelepek közé sorolja, az 1893. évi XXVIII. törvénycikk 17. §-a pedig iparfelfigyelői ellenőrzés alá helyezi. A csatolt rendelet tehát azon ipartelepek tekintetében, amelyek a vegyészeti gyárak körébe esnek, sem a telepengedélyhez kötés, sem az iparfelügyelői ellenőrzés alá helyezés szempontjából nem megy túl az idézett törvények rendelkezésein. A vegyészeti gyárak körébe tartozó ipartelepeknek az 1. §-ban foglalt felsorolása csupán azért vált szükségessé, mert a »vegyészeti gyárak« megjelölés mellett nem egy esetben kételyek merültek fel arra nézve, hogy az egyik vagy másik ipartelep telepengedély alá esik-e vagy sem, s a gyakorlat ebben a lényeges kérdésben ingadozóvá vált. Az említett felsorolás önként értetődően nem lehet teljes, s inkább csak arra törekedtem, hogy a vegyészeti gyárak közül azok, amelyek a feldolgozandó anyag vagy a munkafolyamat természeténél fogva fokozottabb ellenőrzést igényelnek, a felsorolásban benne legyenek. Ez a felsorolás egyébként, amint az a rendelet 2. §-ában kifejezést nyer, nem érinti az 1884. évi XVII. törvénycikk 25. §-ának a vegyészeti gyárakra vonatkozó általános rendelkezését. A vegyészeti gyárak közé tartozó ipartelepeken kívül még néhány ezen a körön kívül eső ipartelepnek telepengedélyhez kötése is kívánatossá vált. Az iparfelügyelői ellenőrzést a vegyészeti gyárak körébe tartozó ipartelepeken, kívül, ami iránt — mint már említettem — az 1893. évi XXVIII. törvénycikk 17. §-a intézkedik, a telepengedélyhez kötött azokra az ipartelepekre is kitérj esztendőnek találtam, amelyek ily rendelkezés nélkül, azért mert erőgép nélkül tartatnak üzemben, illetőleg mert rendszerint nem foglalkoztatnak legalább húsz alkalmazottat (1. a fentebb idézett törvény 15. §-át), nem esnének az említett ellenőrzés alá. Tisztában vagyok azzal, hogy az iparfelügyelői ellenőrzésnek ez a kiterjesztése növelni fogja a meglevő csekély létszám mellett amúgy is túlterhelt iparfelügyelői karnak munkáját, úgy vélem azonban, hogy a munkásvédelem teljesebbé tétele érdekében ezt a kiterjesztést mellőzni, illetőleg későbbre halasztani nem lehet. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy idézett rendeletem kiadását tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1923. évi augusztus hó 7-én. Walko Lajos s. *., m. kir, kereskedelemügyi miniszter.