Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-296. Pénzügyi bizottság jelentése "az építkezések alkalmával adható adóügyi kedvezményekről" szóló 293. számú törvényjavaslat tárgyában
148 296. szám. Azok a fontos érdekek, amelyek az új lakások keletkezéséhez fűződnek, arra indították a bizottságot, hogy a tárgyalás alatt álló javaslatot a maga egészében, általánosságban és részleteiben is elfogadja. A javaslat 1. §-ának a) ós b) pontja biztosítja azt, hogy az újonnan keletkezett épületek házadó és az ennek járulékaként jelentkező házhaszonrészesedés alól felmentessenek. Ezek a legsúlyosabb terhek, amelyek szinte kizárják azt, hogy korlátozás alá eső épület újonnan keletkezhessek. Az 1. §. c) és d) pontja azokat a kedvezményeket tartalmazza, amelyek a társulati adó alá eső vállalatoknál a házbirtokból származó jövedelemnek és a lakások építésére fordított tőkéknek a társulati adó szempontjából való elbírálására vonatkoznak. A házbérjövedelem a legújabb törvény szerint a társulati adó alapjából nem vonható le. A levonás jogát meg kell adni, mert méltánytalan, hogy a vállalat a reá kényszerített építkezésből, a befektetett tőkével arányban egyáltalán nem álló csekély jövedelemből még esetleg 30°/ () társulati adót is fizessen. A befektetett tőke adómentes leírását pedig szintén móltányosnak találta a bizottság, s azzal, hogy a leírást a javaslat a lehető legrövidebb időre korlátozta, gondoskodott arról is, hogy ez a leírás a társulat adóztatását a legkisebb mértékben befolyásolja. A kisebb vállalatok alig lesznek abban a helyzetben, hogy külön-külön építhessenek megfelelő lakásokat. E célból több vállalat lesz kénytelen egyesülni. Az egyesülés legcélszerűbb formája a részvénytársaság. Az egyesülesnek ezt a módját azonban a súlyos részvónykibocsátási illeték megnehezítené, esetleg lehetetlenné tenné. A javaslat tehát az ily célra alakult külön részvénytársaságokat a rész vénykibocsátási illeték alól felmenti. Minthogy az ilyen külön alakult részvénytársaság részvényei voltakópen magát az épületet helyettesítik, s így a társulati adó szempontjából a részvényekből származó jövedelem, valamint azok megszerzésére fordított költségek ugyanolyan elbánás alá esnek, mint magának az épületnek jövedelme illetve építési költsége. A közérdekű cél indokolja azt is, hogy a vállalat az építésre szükséges tőke beszerzésével kapcsolatban illetékekkel ne terheltessék. A természetes személyeket a javaslat fa) pontja még más természetű adókedvezményben is, adóamnesztiában részesíti az önként épített lakó épületekre nézve abban az esetben, ha az épületeket olyan tőkéből építették, amely tőkét az 1922. óv előtt szerzett és jövedelemadó, valamint vagyonadó alól elvont jövedelemből gyűjtötték. A pénzügyminiszternek a több egyenes adóra ós a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1920 : XXIII. t.-c. 41. és 65. §. alapján ugyanis joga van a bevallás hiányában adózatlanul maradt jövedelmek ós vagyontárgyak utólagos megadóztatását elrendelni, ha pedig az adózó annak idején adott bevallást ós jövedelmének egy részét a jövedelemforrás elhallgatása, vagy esetleg hamis mérleg benyújtása útján eltitkolta, akkor az adónak utólagos kivetésén felül büntetésnek is van helye. Ez a körülmény talán többeket visszatarthatna attól, hogy tőkéjüket lakásépítésbe fektessék, mert az építkezés a tőke befektetésének és további gyümölcsöztetósének egyik olyan módja, amely legkevósbbé maradhat elrejtve, s így a fél könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy az eltitkolt jövedelem a kincstár utólagos tudomására jut. Habár az ilyen eltitkolt jövedelmek azok, amelyek a kíméletet legkevésbé érdemelnék, mert többnyire hirtelen s így könnyen szerzett jövedelmek, amelyeket a rendesnél éppen fokozottabb mérvű adó alá kellene vonni, az amnesztia gyakorlását ezúttal mégis biztosítani kívánja a javaslat azért, mert ezáltal a lakásépítés előmozdítására hathatósabban közreműködhetünk.
