Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-295. A pénzügyi bizottság jelentése "egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről" szóló 292. számú törvényjavaslat tárgyában

138 295. szám. modók az előírt adónak csak bizonyos hányadát legyenek kötelesek befizetni, s amennyiben kérelmük alaptalannak bizonyulna, a be nem fizetett rész után a súlyos havi 10%-os adópótlékot fizessék. A bizottság a kincstár ós az adó­zók érdekeinek mórlegelése alapján úgy véli, hogy ilyen esetekben az adó­zók csak az előírt adók 60%-át legyenek kötelesek befizetni. Ez természete­sen csak abban az esetben áll, ha az adózó azt vitatja, hogy az ő terhére még ennél is kevesebb adót lehet előírni, s ha pl. maga elismeri, hogy az előírt összegnek 75 vagy 80%-át tartozik fizetni, ezt a hányadot köteles legalább is megfizetni. Méltányosnak találta a bizottság és ily tartalmú rendelkezést vett fel az 1. §-ba, hogy a háborús államadóssági címleteket a felemelt adók törlesz­tésére fel lehessen használni. A javaslat egyelőre csak az eddigi adózók fizetési kötelezettségét szabá­lyozván, nincs benne rendelkezés arra nézve, hogy azokat a személyeket, akiket 1920-ban még bármi okból jövedelem- és vagyonadó alá nem tudtak vonni, de időközben nagyobb vagyonra vagy jövedelemre tettek szert, meg lehessen adóztatni. Úgyszintén nincs intézkedés arra sem, hogy azoknak az adózóknak az adóját, akiknek a jövedelme nyilvánvalóan nagyobb arányban emelkedett, mint amilyen arányban a javaslat az adó előírását és befizetését elrendeli, megfelelően nagyobb adóval róhassak meg. Az igazságos adóztatás azonban az ilyen irányú intézkedést is megköveteli. Bár a bizottság helyesli a pénz­ügyminiszternek azt a szándékát, hogy ezekről a kérdésekről később, külön törvényjavaslatban történjék intézkedés, annál is inkább, mert az ilyen ter­mészetű kiigazítás már valóságos adókivetés jellegével bír, mégis kívánatosnak tartja, hogy ebben az irányban már ez a javaslat is tartalmazzon határozott rendelkezést. Ugyancsak kötelezendőnek tartja a bizottság a pénzügyminisztert arra is, hogy az 1924. évtől kezdve a jövedelem- és vagyonadó kivetése iránt minél előbb törvényjavaslatot terjesszen elő. Kívánatosnak tartja továbbá azt is, hogy már ebben a törvényben megállapíttassék a létminimum, melyet — minthogy a korona árfolyamának végleges megállapodása előtt másként hosz­szabb időre megállapítani nem lehet, a bizottság arany koronában és pedig 500 arany koronában tart megállapítandónak. A javaslat többi rendelkezései lényegtelen módosításokkal fogadtattak el. A 3. §*hoz a bizottság új rendelkezést vett fel, amely a bortermelési adótörvény hatályát felfüggeszti. A szőlőbirtokosok a bor értékesítésénél fel­merülő nehézségek következtében válságos időket élnek. Méltányos tehát, hogy ez alól az adó alól, amelynek különösen a kivetése eddig is számos panaszra adott okot, egyelőre, a válságos helyzet megszűnéséig, felfüggesz­tessék. A 4. §-hoz új bekezdésként felvett rendelkezés azt akarja biztosítani, hogy a városok a magánjogi és a közjogi jellegű szolgálataikért szedett díjaknak a változott viszonyokhoz képest szükséges módosításánál ne legyenek előzetes törvény- és kormány hatos ági jóváhagyásokhoz kötve, ami rendszerint azt ered­ményezi, hogy mikorra a jóváhagyás megadatik, a megállapított díjak már el is avultak ós a városba módosítással a kívánt célt nem érhette el. Természetesen az utólagos jóváhagyás nem mellőzhető, s ha a törvényhatósági bizottság a tanács határozatát nem hagyja jóvá, a tanácsi határozatnak jóvá nem hagyott részére nézve a végrehajtás szünetelni fog mindaddig, míg a jóváhagyást a kormányhatóság meg nem adja. Az 5. §-ban- a bizottság mellőzendőnek tartja annak az összegnek a meghatározását, amelynek erejéig az államkincstár üzletrészeket átvehet, mivel

Next

/
Thumbnails
Contents