Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-292. Törvényjavaslat egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről
128 292. szám. és a magas gabonaárak mellett, valamint az ipar és kereskedelem mai fejlődő állapotában — az adózók megbírnak anélkül, hogy az a termelésre bármi tekintetben bénítólag hatna. Az adótételek felemelése annál kevésbé lehet káros befolyással, mert.a javasolt szakaszban mindjárt gondoskodás történik arró] is, hogy abban az esetben, ha az adózó igazolni tudja, hogy az 1922. és 1923. évi jövedelme, illetve vagyonának értéke nem emelkedett megfelelően, a helyesbítés megtörténhessék. A javaslat ötödik és hatodik bekezdése ebben az irányban az adózónak biztosítókot nyújt. Ez a két bekezdés bővebb indokolást nem igényel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy természetesen a szembeszökő aránytalanságoknak a kincstár javára való kiigazítására is módokat kell találni. Tekintettel azonban arra, hogy az aránytalanságok kinyomozása úgyis csak az 1924. évre szóló adó kivetése alkalmával lesz lehetséges, és tekintettel arra, hogy az 1924. évi adók kivetése tárgyában különben is törvényhozási intézkedés lesz szükséges és az erre vonatkozó törvényjavaslat már teljesen elő is van készítve és rövidesen be lesz nyújtható a nemzetgyűlésnek, az erre irányuló intézkedéseket most mellőzhetőnek vélem. Az ötszörös és huszonötszörös összegben előírt adók befizetését az adózóktól a helyesbítésre irányuló kérelemre való tekintet nélkül kell kívánni, mivel különben az adófizetés elhalasztásában rejlő, ma még igen jelentékeny anyagi előny azt az adózót is a helyesbítési iránti kórelem előterjesztésére indítaná, aki egyébként nem tartaná magára nézve sérelmesnek az előírást. Meg kívánom azonban adni a lehetőséget arra, hogy móltányos esetekben az adózó csupán azt az összeget fizesse be, amely az ő terhére valószínűleg megállapítandó lesz. Ha a pénz értéke csökkenő irányzatot mutat, s a késedelmes fizető egyébként semmi hátrányban nem részesül, az a tudat, hogy később a tartozást kevesebb áldozattal egyenlítheti ki, a tapasztalás szerint oda vezet, hogy a fizetés a lehetőségig balogattassék. A fizetés halasztásának káros következményei a köztartozásoknál az államot és az önkormányzati testületeket illetőleg nemcsak abban nyilvánul, hogy kellő időben a saját kötelezettségeinek nem tudnak eleget tenni, s hogy a később befolyt jövedelem kisebb vásárlóerejű pénzben jutván a közület birtokába, abból nem képes később sem a megfelelő kötelezettséget fedezni, hanem ezen kívül még azzal a kárral is jár, hogy a behajtás a hatósági közegek munkáját is lényegesen megszaporítja és így elvonja őket egyéb fontos feladatuktól. Az ebből származó hátrányos következményeket a normális viszonyok között a törvényes kamatlábbal egyenlő késedelmi kamat és a végrehajtási költség szedése kellőképen elháríthatta. A mai hitelviszonyok között azonban a 8°/o-os kamat és a 6, illetve az árverés megtartása esetén összesen 16°/o végrehajtási költség egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a köztartozásoknak kellő időben való lefizetését biztosítsa. Olyan intézkedésre van szükség, amely alkalmas arra, hogy ezt a célt biztosítsa ós amely a késedelem esetén a közület részére teljes kártalanítást nyújtson. Ezeket a célokat kívánom elérni a javasolt törvényszakasszal. Maga a szakasz részletesebb indokolást alig igényel, rá kell azonban mutatnom arra, hogy egyrészt a havonként fizetendő, növekedő adópótlék törvényeinkben eddig sem ismeretlen, mert az 1920 : XXIV. t.-c. 20. §-a értelmében a készpénzben fizetendő illetékeknél a késedelmesen fizetett illeték 1/12 részét kell havonként bírság címén fizetni, másrészt az 1921 : XXXIX. t.-c. 63. §-a a forgalmi adó késedelmes fizetését bünteti havi 5°/o adópótlékkaL A gyakorlatban ezek a rendelkezések jól beváltak és jogosultságuk
