Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-292. Törvényjavaslat egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről
126 292- szám. hanem új kulcsokat kellene megállapítani, amint ez különben a legközelebbi általános adókivetéstől kezdve a földadóról szóló törvényben kilátásba is vétetett. Mindezen körülmények folytán új általános jövedelemadókivetóst csak az 1924. évben óhajtok elrendelni a törvényhozás által az 1923. évi őszi ülésszakban meghatározandó új kulcsok alapján; az 1922. ós 1923. évekre pedig úgy a kincstár, mint az adózók érdekében a legmegfelelőbbnek azt vélem, hogy az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadóból kiindulva, ezeknek a már megállapított adóknak megfelelő többszörösében állapítsuk meg a fizetendő összegeket. Ezzel az eljárással az egész kivetési eljárás egyszerű számviteli műveletté válnék, amit az adókezelő hatóságok napok alatt elvégezhetnek. Az adózó is mentesülne a szóbanforgó régebbi időre szóló bevallással járó munkától ós utánjárástól. A legfontosabb momentum ennél a megoldásnál természetesen az, hogy megtaláljuk azt a helyes szorzót, amely az esetek legnagyobb részénél úgy az adózó, mint az államkincstár jogos érdekeit a legjobban megközelíti. Gondoskodnunk kell továbbá arról is, hogy netáni igazságtalanságok kiküszöbölésére mód adassék úgy az adózóknak, mint az államkincstárnak. E részben megjegyzem, hogy fennálló törvényeink értelmében addig, amíg az újabb kivetés meg nem törtónt, a befizetések a legutóbbi évre meghatározott adók alapulvételével eszközlendők. Az 1922. évre és az 1923. évre tehát ugyanolyan összegek lennének befizetendők és pedig a mostani koronákban, mint aminő összegek az 1920. évre és az 1921. évre lettek megállapítva jövedelemadó és vagyonadó fejében — az 1920. évi viszonyoknak a tekintetbe vételé vei. Kézenfekvő, hogy ez a helyzet változtatást igényel, mert azaz egész közgazdaságunk ós állami pénzügyeink szempontjából szerencsétlen körülmény, hogy pénzünk értéke az 1920. évvel szemben leromlott, semmi esetre sem szolgálhat arra, hogy az adók a pénz értékcsökkenésének megfelelően mindenkire nézve csökkentessenek, hanem éppen ellenkezőleg a jelzett körülmény nemcsak az értékcsökkenésből kifolyólag előálló értékveszteség kiküszöbölését, hanem az adózók fokozottabb mérvű igénybevételét tenné szükségessé a papirpénzkibocsátás lehető apasztására és az államnak a drágulás folytán igen megnövekedett kiadásainak ellensúlyozására. Tekintettel arra, hogy az 1920. ós 1921. évre szóló adók kivetése az 1922 /23. téli hónapok folyamán történt meg és hogy az adófelszólamlási bizottságok működésüket általában csak most fejezték be, tulajdonkópen az 1920. és 1921. évre megállapított jövedelem- és vagyonadó-összegek is felemelendők lennének, minthogy azoknak befizetése csak aránylag elértéktelenedett pénzben történt, illetve történik meg. Mindazonáltal az említett évre szóló adómegállapításon már változtatni nem kívánok és csak az 1922. évre ós 1923. évre szóló adókat óhajtom — új kivetési eljárás mellőzésével — a változott viszonyokkal némileg összhangba hozni. Itt pedig figyelembevendő, hogy a korona árfolyama az 1920. év folyamán (amely évi jövedelmek alapján vettettek ki az 1920. ós 1921. évi adók) átlag 2.372 svájci centimé volt. Ezzel szemben a korona a devizaközpont árfolyama szerint jelenleg 0*055 svájci centimé körül áll ós így — az államkincstár szempontjából — tulajdonkópen 43-szoros összegben lenne bekívánandó úgy az 1922. évre, mint az 1923. évre már hátralékossá vált adó azoktól, akik azt most fizetik be, — ha a valutaromlás hátrányait teljesen az illető adózókra kívánnánk hárítani. Ily messze azonban nézetem szerint nem lehet elmennünk, bármily nehőz helyzetben vannak is állami pénzügyeink; hanem figyelemmel kell lennünk az
