Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-287. A nemzetgyűlés pénzügyi, közigazgatási és közoktatásügyi bizottságának együttes jelentése "a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyéb kapcsolatos intézkedésekről" szóló 276. számú törvényjavaslat tárgyában
112 287. szám. hallgatása után, a vármegye területén képzettségének megfelelő más állásba az általános tisztújításig kirendelheti, ha a vármegyei szolgálatban való megtartása közérdekből kívánatos ós a kijelölt alkalmazást hajlandó elfogadni. Az elszakított vármegye tisztviselőjét a belügyminiszter a főispán, az alispán és a második bekezdés értelmében alakított bizottság meghallgatása után, az általános tisztújításig bármelyik vármegyébe vagy központi hatósághoz kirendelheti. Ugyanilyen elbánás alá esnek a megcsonkított vármegyék olyan tisztviselői, akik saját varmegyéjükben el nem helyezhetők, ha a szolgálatban való megtartásuk közérdekből kívánatos és a kijelölt alkalmazást elfogadják. A nem rendszeresített állásokon történt beosztásokat e törvény hatálybaléptóvel meg kell szüntetni és a beosztott alkalmazottakkal szemben az előbbi bekezdések értelmében kell eljárni. 16. f, A városok — ideszámítva Budapest székesfővárost is — továbbá az állam részéről anyagi támogatásban részesülő önkormányzati testületek kötelesek e törvény I. fejezetének rendelkezéseit saját alkalmazottaikra alkalmazni. Amennyiben e kötelezettségüknek nem tennének vagy nem a kellő mórtékben tennének eleget, a szükséges intézkedéseket az illetékes miniszter van jogosítva megtenni. A megcsonkított területű városok és községek alkalmazottait a belügyminiszter szabályszerű elbánás alá vonhatja. IV. FEJEZET. A létszámcsökkentés folytán a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörében szükséges rendelkezések. 17. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmaz tátik, hogy az államsegélyes nem állami tanári, tanítói ós óvónői állások számát az állam pénzügyi helyzetén kívül az illető iskolára utalt tankötelesek beiskolázási lehetőségeinek mérlegelésével, az iskolafentartó és hitfelekezeti iskoláknál a felettes egyházi hatóság meghallgatása után apaszthassa, szükség esetén az egész tanintézet állami segélyezését megszüntethesse. Ez a felhatalmazás 1924. évi szeptember hó l-jén hatályát veszti. Két vagy több elemi népiskolával biró olyan községben és egyéb lakott helyen, ahol a mindennapi tankötelesek száma az 1 utolsó 10 év átlaga szerint a hatvanat meg nem haladja, ez iskolák államsegélyét meg kell szüntetni, helyettük — ha csak az eddigi iskolafentartó az iskolát a saját költségén továbbra is fenn nem tartja —• egyetlen községi vagy állami iskolát kell állítani s az eddigi iskolafenntartók kötelesek helyiségeiket kívánatra állami vagy községi iskola céljaira bérbeadni. Ez esetben a község, illetve az állam az iskolát a bárbeadó egyházközségnek egyházi ós közművelődési célra a tanítási időn kívül köteles rendelkezésére bocsátani.