Nemzetgyűlési irományok, 1922. VI. kötet • 213-279. sz.
Irományszámok - 1922-226. Törvényjavaslat a trianoni békeszerződés egyes gazdasági rendelkezéseivel kapcsolatos belső elszámolásról
Ö26. szám.' 86A 8. §-hoz. A 8 §. általában arra az álláspontra helyezkedik, hogy a koronatartozás valorizációjából eredő többletet ugyanúgy 10 félévi részletben kell megfizetni, mint a valutatartozást. A már említett francia—magyar Egyezmény szerint a valorizációs többlet után kamatot fizetni nem tartozunk ; méltányos tehát, hogy a kamatmentességet a belső elszámolásban az adós javára is figyelembe vegyük. Minthogy a magyar Hivatal szempontjából egyébként valutatartozás és valorizált koronatartozás közt különbség nincs, ós minthogy az egyenleget, vagy a nemzetközi szerződésben megállapított részleteket mindenkor az érdekeit ententeállam pénznemében kell fizetnünk, a magyar adós is ebben a pénznemben tartozik fizetni, habár természetesen szabadságában áll az is, hogy a megelőző tőzsdei napon felállított középárfolyamra átszámítva, magyar koronákban fizessen. Habár jelenleg, a Devizaközpontról szóló 6.700/1922. M. E. sz. rendelet intézkedései folytán, a budapesti árú- és értéktőzsdén a külföldi pénznemeket és kifizetéseket nem jegyzik, a Tj. a budapesti árú- ós értéktőzsde árfolyamait veszi alapul. Ez nem okozhat zavart, mert az idézet rendelet 13. §-ában kimondotta, hogy mindazon esetekben, amikor fennálló jogszabályok szerint a budapesti tőzsde deviza- és valutajegyzései irányadók, a l)evizaközpont hivatalos árjegyzései alkalmazandók, illetőleg értendők. A 9. §-hoz. Ez a szakasz intézkedik arra nézve, hogy a 3. §. 2. bekezdésében körülírt feltótelek fennforgása esetén a valorizációs többletből 20°/o-ot, sőt egészen kivételes méltánylást érdemlő esetekben ennél magasabb hányadot is az államkincstár terhére lehet átvenni. A Tj. ezzel az esetek individualizációjára törekszik, ós lehetővé teszi a valódi szükség esetén a méltányosság gyakorlását. A Tj, a valorizált koronatartozásokra vonatkozó egyességek létesítését azzal is előmozdítani törekedik, hogy ilyen esetekben — amennyiben a hitelező az egyessógben fennálló követelésének legalább 25°/o-át elengedi — az egyesség szerint járó összeg átszámításából eredő többlet 25 ü /oát az államkincstár terhére veszi át. Az utolsó bekezdésben foglalt intézkedés a méltányosságon alapul, mert ezekben az esetekben a beváltóhelyek voltaképen az államkincstár számlája terhére jártak el. A 10. §-hoz. A Tj. a volt szövetségeseink pénznemében kifejezett tartozásokat, pl. a márJcatartozásokat nem a valutatartozásokkal; hanem a, valorizált koronatartozásokkal veszi egy elbánás alá, mert ezeknek a pénznemeknek elértéktelenedése inkább ezt teszi megokolttá. Ali. §-hoz. Ez a szakasz a valutakövetelések és valutaigények fogalmi meghatározását tartalmazza.
