Nemzetgyűlési irományok, 1922. VI. kötet • 213-279. sz.

Irományszámok - 1922-257. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "a trianoni békeszerződés egyes gazdasági rendelkezéseivel kapcsolatos első elszámolásról" szóló 226. számú törvényjavaslat tárgyában

257. szám. %m tására. A szerzett tapasztalatok szerint ugyanis a volt ellenséges hitelezők készpénzfizetés esetében igen tetemes engedményeket szoktak nyújtani ; az egyessógileg rendezett tartozások pedig a clearjngeljárasból kiesnek és ide vonatkozólag'az állani szavatossága is megszűnik. Az egyességeket a törvényjavaslat kölesönökkel, kivételesen segéllyel kívánja előmozdítani, sőt a koronatarfozások tárgyában létesített egyességek esetén, az egyesség szerint járó összeg 25°/o-át az államkincstár viseli. Ennél messzebbmenő terheket az államkincstár nem vállalhatott, jóllehet a Németbirodalom és Ausztria a pénz elértéktelenedéséből előállott tehertöbbletet egészben, vagy részben magukra vállalták. Ez az infláció mértéktelen fokozásához vezetne, miért is a javaslat inkább az individuális elbírálást választja és csak ott segít, ahol feltótlenül szükséges. A clearingeljárasban Magyarország javára írt magyar követeléseket és a magyar javak felszámolásából eredő magyar igényeket a törvényjavaslat állami kötelezvényekben kívánja kielégíteni, amelyek húsz év alatt volnának törlesztendők és amelyek bemutatóra szólnának ; ezeknek megszerzése révén a magyar adósok a Hivatal javára kötelezvényekben is teljesíthetnének fizetést. Az eljárást illetően azokban az esetekben, amelyekben a törvényes szabály egyszerű alkalmazásásói van szó, a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal határozna, amelynek döntése ellen azonban a bírói út áll nyitva am. kir. Közigazgatási Bírósághoz. Ha azonban a javaslat szerint kivételes kedvezmények engedélyezéséről lehet szó, ezek tárgyában vegyes Döntőbizottság határoz, amely állami tisztviselőkből és szakértő ülnökökből áll. Végül szabályozza a javaslat a belső valutatartozások bizonyos eseteit is, nevezetesen azokat, amelyek clearingtartozással vagy ele aringkö vetéléssel állnak szoros összefüggésben Itt az a szabály, hogy a magyar hitelező, aki egyúttal külföldi adós, köteles a javaslatban biztosított előnyökben saját magyar adósát is részesíteni ; viszont a magyar valutaadós, aki egyúttal külföldi hitelező, saját, hitelezőjét abban a mértékben tartozik kielégíteni, amely mértékben a javaslat szerint maga kielégítésben részesül. A pénzügyi bizottság az eredeti törvényjavaslaton a következő módosításokat tette : A pénzügyminiszter a törvényjavaslat 12. §. hatodik bekezdésével kapcsolatban közölte, hogy a britt clearinghivatal a tervezett szabályozás ellen jegyzékben tiltakozott, arra való hivatkozással, hogy az 1921. évi december hó 20-iki britt-magyar Egyezményben kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a magyar adósoktól behajtandó összegeket a britt Hivatalnak haladék nélkül kiszolgáltatjuk. Ezt az ellenvetést bizonyos mértékig a pénzügyi bizottság figyelembe veendőnek vélte; mindazonáltal a lefoglalt magyar követelések és javak tulajdonosainak méltányos érdekeire is figyelemmel kívánt lenni és ezt a két szempontot úgy vélte összeegyeztethetőnek, hogy a 12. §. alapján kiadható Állami Kötelezvényekkel a tartozásnak legfeljebb felét lehessen kiegyenlíteni. Ez a módosítás szükségessé tette az 5. §. és 8. §. megfelelő módosítását is, amelyek a 12. §-ra utalnak. Ugyancsak kifogásolta a britt clearinghivatal a 12. §. utolsó bekezdését is, ugyancsak arra való utalással, hogy a magyar Hivatal clearingkövetélései a clearingrendszert választó államok hitelezőit illetik meg. A pénzügyi bizottság a britt Hivatal ezen észrevételével szemben nem akart elvi vitába bocsátkozni és ezen rendelkezést mellőzhetőnek találta.