Nemzetgyűlési irományok, 1922. VI. kötet • 213-279. sz.

Irományszámok - 1922-256. A nemzetgyűlés közgazdasági és pénzügyi bizottságának együttes jelentése, "az építkezés előmozdításáról" szóló 210. számú törvényjavaslat tárgyában

256. szám. 165 építésre, még pedig jogrendszerünkben eddig nem ismert igen súlyos szankciókkal. E szankciók alkalmazásától azonban nem szabad visszariadnunk, mert a törvényjavaslat rendelkezései nyomán eredményt csak akkor várhatunk, ha az azok végrehajtására hivatott szervnek messzemenő jogkört biztosítunk. Ha a szankciók terén az együttes bizottság az eredeti törvényjavaslattal szemben mégis bizonyos enyhítéseket javasol, azt abban a meggyőződésben teszi, hogy a fenmaradó szankciók a javaslathoz íűződő gyakorlati igényeket ki fogják elégítem. Ki kell emelni e téren azt a javasolt módosítást, amely szerint a kötelező építkezés körül elkövetett mulasztások miatt elrendelt vagyonzárlat kérdésében a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Amidőn az együttes bizottság még megemlíti, hogy a törvényjavaslatnak az építkezési kedv fokozását célzó adókedvezményekre, a kincstári házhaszonrészesedésre és a házbér megállapítási jog korlátozására vonatkozó rendelkezéseivel is általában egyetért, az alábbiakban rámutat azokra a lényegesebb módosításokra, amelyekre a bizottság nézete szerint a törvényjavaslat által szem előtt tartott cél megvalósítása érdekében szükség van. Az 1. §-hoz. Az együttes bizottság véleménye szerint igen messze menne az az intézkedés, amely a kiürítési kötelezettséget minden oly helyiségre is előírná, amely lakás céljára is használható vagy ilyenné átalakítható, mert ez alapon a vállalatokat stb. kényszeríteni tehetne oly helyiségek elhagyására is, amelyeket eredetileg sem lakás, hanem üzleti vagy üzemi célokra építtettek. Az eredeti törvényjavaslatnak tág értelmezést engedő, idevonatkozó rendelkezése helyett a bizottság elegendőnek véli annak az intézkedésnek felvételét, hogy a kiürítési kötelezettséget csak a lakás céljára épült oly helyiségekre lehessen megállapítani, amelyek lakás céljára használhatók vagy ily célra átalakíthatók. Minthogy a törvényjavaslatnak nem célja, hogy a kiürítési kötelezettséggel a meglevő vállalatokat stb. tönkretegye, a bizottság szükségesnek tartotta a kiürítési kötelezettségnél is annak a korlátozásnak alkalmazását, amelyet az eredeti törvényjavaslat 5. §-ában csak az építkezési kötelezettséggel kapcsolatban állapított meg. Ez okból a bizottság az 1. § nak oly rendelkezéssel való kiegészítését javasolja, amelynek értelmében kiürítésre nem kötelezhető az, akinek vagyoni helyzetét vagy további üzemvitelét a kiürítés komolyan veszélyeztetné s amely szerint a kiürítési kötelezettség terjedelme a fél vagyoni helyzetéhez és üzleti körülményeihez képest korlátozható. A 2. §-hoz. A bizottság a kiürítésre megszabott határidőt általában megfelelőnek tartja, azonban nézete szerint fordulhatnak elő oly körülmények, amelyek kizárják azt, hogy az illető vállalat stb. a javaslatban meghatározott határidő alatt akár új építkezéssel, akár más úton megfelelő más ' helyiségekhez jusson. Erre az esetre a kiürítési határidőnek legfeljebb egy évig terjedhető meghosszabbítását tartja a bizottság megengedendőnek. A harmadik bekezdéssel összefüggésben a bizottság kiemelni kívánja,