Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.

Irományszámok - 1922-199. Törvényjavaslat a közútakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk egyes endelkezéseinek ideiglenes módosításáról

199. szám. 171 Melléklet a 199. számú irományhoz. Indokolás „a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról" szóló tör­vényjavaslathoz. Egyfelől a még mindig fennálló rendkívüli viszonyok, főkép pedig a pénz elértéktelenedése, másfelől az 1920 : XXVII. t.-c. 3. §-ának határoz­mányai — amint ezt a következőkben lesz szerencsém bővebben kifejteni — azt a következményt vonták maguk után, hogy a közutakról és vámokról szóló 1890 : I. t.-c. egyes rendelkezései csak bizonyos közgazdasági hátrányok árán hajthatók végre, más rendelkezései pedig éppenséggel nem alkalmazha­tók, illetve nem elégségesek. Igaz ugyan, hogy az új közúti törvény megalkotása már komoly elő­készítés alatt van s remélhető, hogy a vonatkozó törvényjavaslat az 1923. év folyamán törvényerőre emelkedik, de az új törvény életbeléptetése a leg­jobb esetben is az 1924. s részben az 1925. évben történhetik meg, már pedig a közutakról és vámokról szóló 1890-: I. t.-c. említett rendelkezéseinek módosításával, kiegészítésével, illetve hatályon kívül helyezésével a jelzett időpontig fontos érdekek kockáztatása nélkül várni nem lehet. Ezek a körülmények teszik múlhatatlanul szükségessé a jelen törvény­javaslat előterjesztését. ^ törvényjavaslat első szakaszának részletes indokolásául a következők szolgálnak : ad a). A közutakról és vámokról szóló 1890 : I. t.-c. 19. §-ának 5. pontja, illetve 20. §-ának 4. pontja szerint a törvényhatósági közúti munkák ós szál­lítások engedélyezésére, illetve biztosítására nézve a közigazgatási bizottsá­got, illetve a törvényhatóság első tisztviselőjét megillető hatáskör tekinteté­ben megszabott értékhatárok pénzünk vásárló erejének leromlása következte-, ben annyira alacsonyakká váltak, hogy a közigazgatási bizottságnak és még inkább a törvényhatóság első tisztviselőjének e téren hatásköre alig maradt s így a legjelentéktelenebb munkákra vonatkozó ügyek is tömegesen kerül­nek a felsőbb hatóságok elé. Ez az állapot, amíg egyfelől a törvényhatósági közúti közigazgatást rendkívüli nehézkessé teszi és ezzel a munkálatoknak végrehajtását késlelteti, addig másfelől a felsőbb hatóságokat felesleges munkatöbblettel terheli meg. 2%*

Next

/
Thumbnails
Contents