Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-120. Törvényjavaslat a mezőgazdasági kishaszonbérletek kivételes meghosszabbítása és a legelőterületek biztosítása tekintetében a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletekben szabályozott jogviszonyok rendezéséről

120. szám. 77 Melléklet a 130. számú irományhoz. Indokolás „a mezőgazdasági kishaszonbérletek kivételes meghosszabbítása és a legelőterületek biztosítása tekintetében a háború esetére szóló, kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletekben szabályozott jogviszonyok rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A mezőgazdasági kishaszonbérletek kivételes meghosszabbítása, valamint a legelőterületek biztosítása tárgyában 1920. év óta évről-évre a kivételes hatalom alapján foganatosított intézkedéseknek célját a földbirtokreform nyugodt, alapos és céltudatos előkészítésének biztosítása képezvén, a békeállapotra való fokozatos áttérés gcndolatának szem előtt tartása mellett alkotott ez intézkedések tehát a reform körültekintő végrehajtásáig a földigénylők megnyugtatása érdekében jöttek létre, mindazonáltal egyúttal megfelelően gondoskodván arról is, hogy az ideiglenes haszonbérlet meghosszabbítása folytán a föld kiuzsorázása lehetőleg megakadályoztassák és indokolt esetben a tulajdonosok a .termelés érdekében földjeiket visszanyerhessék. Leglényegesebb az intézkedések közül az, amely elrendeli, hogy a lejárat után következő gazdasági év végéig meghosszabbodik az 1923. év március 31-ik napja előtt különben lejáró, — bizonyos egyéb feltételeknek is megfelelő — mezőgazdasági kishaszonbérlet. E terminus a megelőző években hasonlóan megállapított határidőkhöz kíván igazodni. Az 1922 : XVII. t.-c. 6. §-ának 2. bekezdése szerint mindez intézkedések 1923. év február 11-vel hatályukat vesztenék. Ez által azonban mindazok a mezőgazdasági kishaszonbérletek (20 kát. holdon aluliak), amelyek 1923. év február hó 11-től 1923. év március 31-ig terjedő időben járnak le, indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek mindazokkal szemben, melyek az emiitett intézkedések kedvezéseit az 1923. február hó 11-iki időpontig igénybe veheti. Ez nemcsak nem volna méltányos, de az ezáltal keletkezhető elégületlenség még zavarólag is hatna a földbirtokreform végrehajtásának menetére. Hogy ez elkerülhető legyen, szükségessé vált az 1922. évi XVII, t.-c. 6. §-ának ugyancsak 2. bekezdése szerint a jelen törvényjavaslat benyújtása, amely tény által az említett §. értelmében az említett intézkedések, — melyek különben úgyis csak fix időre szólván, átmeneti jellegűek, — az eredetileg kontemplált időre változatlanul érvényben maradhatnak. így nem kell a már egy ízben elintézett kérdést merőben technikai okból (mely mint említve volt, a jelen törvény-