Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről

111. szám. 41 A 74. §-hoz. A trianoni békeszerződés folytán (174. cikk III. függelék) hajóink jelentékeny részét kárpótlásul át kellett engednünk a szövetséges és társult hatalmak részére. Fontos közgazdasági érdekünk tehát, hogy a még meglévő, az újabb beszerzésekkel esetleg kiegészített folyam és tengeri hajóparkunk a forgalom lebonyolítására csorbítatlanul megmaradjon. Ezt a célt szolgálja a 74. §. egyezően a 350/1916. és 351/1916. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletek rendelkezéseivel. A 75. §-hoz. Az 1875. évi XXXVII. törvénycikk 398. §-a és a vasúti üzletszabályzat 84: §-a értelmében a vasút felelős minden kárért, mely az árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, megsérülés által történik, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom vagy az árú természetes minősége, különösen belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányossága, vagy a rendelkezésre jogosult vétkessége, vagy a vasút vétkességére vissza nem vezethető utasítása idézte elő. Ezt az elvet módosította a 3047/1921. M. E. számú rendelet, amely szerint oly esetben, ha az elveszett, megsérült stb. árú 1918. évi október 31 -e után olyan helyeket érintett, amelyek megszállás alatt állottak, akkor az a vélelem, hogy a kárt erőhatalom okozta, feltéve, hogy a megszállott helyen vagy részen a fuvarozás, őrzés vagy tárolás befejezése előtt fosztogatás vagy más erőszakosság vagy ellenséges rekvirálás fordult elő. Az akkori megzavart közállapotok mellett ugyanis olyan nagymérvű fosztogatások fordultak elő, hogy a vélelem tényleg amellett szól, hogy a felmerült károk ezen körülmények folytán következtek be s azokért a vasutakat felelőssé tenni nem lehet. Miután az ezen eseményekkel kapcsolatos ügyek még nincsenek teljesen lebonyolítva, a 75. §-ban foglalt rendelkezésnek a fentartása szükséges. A 76.-78 §-okhoz. A m. kir. minisztériumnak 9550/920. M. E. számú rendelete lehetővé tette az államkincstár részéről egyes magánjogi szerződések felbontását. A békekötés folytán bekövetkezett legsúlyosabb változás : az országhatár áthelyezése ugyanis teljesen felforgatta azokat a magán? és kereskedelmi jogi megállapodásokat, amelyek különösen közlekedési hálózatunk kiépítését és üzemben vagy karbantartását szabályozták, illetve szolgálták. Az ezzel kapcsolatos változások olyan mélyrehatók, hogy az előállott helyzetnek rendezése máskép nem lehetséges, mint adott esetekben a kötött szerződések egyoldalú felbontásával. A jelzett kényszerhelyzet változatlanul fenn áll s a kapcsolatos jogviszonyok végleges rendezéséig ennek a rendelkezésnek fentartására szükség van. A felbontási jog a békeszerződés megkötésének napja, vagyis az 1921. évi július hó 26-a előtt kötött szerződésekre vonatkozik s ezek közül is különösen azokra, amelyek az elszakított országrészekre kiterjedő törvényhozási és hatósági engedélyek alapján köttettek. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. IV. kötet. 6