Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-187. Törvényjavaslat a gazdasági munkabérek szabályozásáról

187. szám. 393 ügynek mesterséges elhúzását segítené elő és a végérvényes döntést késleltetné, már pedig úgy a munkaadó, mint. a munkás érdeke, úgyszintén a közgazdasági érdekek is általában azt kívánják meg, hogy a megállapítás, — amennyiben annak szüksége tényleg fennforog, — gyorsan és végérvényesen történjék. Erre való tekintettel a javaslat a megállapítás ellen fellebbviteli nem, hanem csak előtérj esztés't enged meg. Viszont az előterjesztés jogát a javaslat csak a bizottság tagjainak és a gazdasági felügyelőnek adja meg. Az előterjesztésből tehát a javaslat az érdekelt egyeseket kizárja. E megszorítás jogosultsága mellett szól az, hogy az érdekeltség köréből, ha minden egyes érdekelt élhetne előterjesztéssel, oly tömegesen adatnának be a. leg­több esetben kellő alappal nem bíró előterjesztések, hogy azok az ügy komolyságát veszélyeztetnék és a végleges döntést megnehezítenék. A megszorítás nem lehet sérelmes az érdekeltekre, mert a bizottságban helyet foglaló képviselőik útján bár­melyik érdekeltségnek módjában áll a sérelmesnek vélt megállapítás ellen előter­jesztéssel élni. A gazdasági felügyelő részére önálló előterjesztési jog biztosítását általános gaz­dasági és szociális szempontok teszik szükségessé. Az előterjesztés megtétele idejének nyolc napban való megállapítását az ügy sürgős természete indokolja. Gondoskodik a javaslat arról is, hogy a végérvényesen megállapított munka­(napszám) bérek az illető helyen köztudomásra hozassanak. 11. §-hoz. E §. értelmében az a munkaadó, aki a megállapított legkisebb munkabérnél keve­sebbért szerződtet munkást (napszámost), vagy kevesebbet fizet a munkásnak (nap­számosnak), — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá, különösen az 1920 : XV. t.-c. rendelkezése alá nem esik, — kihágást követ el és ezért a javaslat­ban megállapított büntetés alá esik. Kimondja a javaslat egyúttal azt is, hogy a munkás (napszámos) a munka meg­szűnte utáni 45 napon belül követelheti a megállapított legkisebb munkabér és a részére kifizetett munkabér közötti különbözetet. Ezek a rendelkezések, bár alkalmazásukra előreláthatólag nem lesz szükség, a megállapítás kötelező erejét és a megállapítással elérni kívánt célt megfelelően bizto­sítani fogják. 12. §-hoz. A gazdasági munkabérmegállapító bizottság hatósági jellegét, elnökének és tag­jainak közhivatalnoki minőségét állapítja meg. 13. §-hoz. A bizottsági tagok részére engedélyezhető napidíj az esetleg elmaradt kereset pótlására szolgál, az útiköltség megtérítés pedig a bizottsági székhelyre való utazással felmerült tényleges költségek megtérítését biztosítja. Megállapítja egyúttal a bizottság költségeinek tárcaszerű illetékességéi Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai IV. kötet. 60

Next

/
Thumbnails
Contents