Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-187. Törvényjavaslat a gazdasági munkabérek szabályozásáról

187. szám. 389 egyaránt indokolttá és szükségessé teszik, hogy ezek a munkabérek felülvizsgálat tárgyát képezzék és indokolt esetekben a méltányosságnak megfelelően megállapíttassanak. Ennék a törvényjavaslatnak célja az említett hátrányos helyzeteknek orvoslása és az ebből származható káros következményeknek megelőzése, illetve megszüntetése; ebből a szempontból a javaslat gazdasági és szociális érdekeket egyaránt kíván szolgálni, amikor egyfelől semmisnek mondja ki a javaslat 1. §-ában megjelölt szerződési megállapodásokat és másfelől megadja a lehetőséget arra, hogy a fizetendő legkisebb napszámbérek ott, ahol annak szüksége fennforog, kötelezően megállapíttassanak és amikor ezeknek a napszámbéréknek megállapítását bürokratikus formaságoktól mentes, társadalmi alapon e célból szervezett olyan külön bizottságra bízza, amelyben az érdekeltek, a birtokosok és munkások paritásos alapon vennének részt. A javaslat a napszámbérek megállapítására vonatkozó rendelkezéseivel nem akarja a felek szerződési szabadságát, szabad egyezkedési jogát korlátozni, hanem csakis kivételes esetékben kíván o'tt és akkor közrehatni, ahol és amikor arra közérdekből, jelesen gazdasági és szociális szempontokból, a gazdasági termelés rendjének biztosítása érdekében, végül a gazdasági és valutáris viszonyok folytán létének fenntartásával leginkább érdekelt munkásrétegnek, a napszámbérét dolgozó gazdasági munkásnak és családjának minimális életszükségleti igényének biztosítása céljából indokolt szükség van és amíg a viszonyok állandósulása nem valószínű. Ez utóbbi szempontra figyelemmel a javaslat átmenetileg, csak az 1923. és 1924. évekre adja meg a lehetőséget a megállapításra. Ez a törvényjavaslat, amely a gazdasági munkások szociális érdekének megvédését és ebből a szempontból közvetve a közérdeket is szolgálja, azt gondolom, hogy rendelkezéseivel, irányánál fogva meg fogja szüntetni a mezőgazdasági termelés terén észlelhető bizonyxalanságot és ezáltal hozzájárulhat a gazdálkodás rendjének, a szociális békének, valamint a munkaadó és munkás között kívánatos jó viszonynak megszilárdításához. II. Részletes indokolás. 1. §-hoz. " r

' E §. rendelkezései a szerződési szabadságnak bizonyos korlátozását szabják meg. Az olyan megállapodásnak tilalmazása, amelynél fogva a munkásnak arányos külön díjazás, vagv meghatározott ellenszolgáltatás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie, nézetem szerint közérdekből elodázhatatlanuí szükséges, mert az ilyen kikötés erkölcstelen s nagyon sok viszálynak és elégületlenségnek ez az oka. Az a megállapodás, amelynél fogva a hosszabb időre lekötött gazdasági munkással szemben a munkaadónak egyoldalúlag azt a jogot biztosítja, hogy a munkást icfőközi munkahiány esetén ellenszolgáltatás nélkül időközileg elbocsáthatja, a munkás szempontjából nyilvánvalóan sérelmes és súlyos károsodást jelenthet, mert a hosszabb időre lekötött munkásnak lekötöttsége folytán nem állhat módjában munkaalkalmat és ennélfogva keresetet biztosítani arra az időre, amikorra a munkaadó a munkahiány miaít a munkást elbocsátja, miután időközi elbocsátásának ideje bizonytalan, előre nem látható és így a munkás előre nem tudhatja, hogy munkaerejével mely időben fog szabadon rendelkezhetni; ennélfogva az ilyen munkás a kereseti lehetőségtől a munkából való elbocsátás idejének tartama alatt eleshetne, amely körülmény a munkásnak anyagi károsodását jelentené és benne méltán elkeseredést