Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről

123. szám. 117 értékhatárokat a pénz értékének tartós javulása esetében rendelettel megfelelően lej ebb szállíthatja. Ezeket a rendelkezéseket a jelen törvényjavaslat nem érinti. 32. §. A Pp. 5. §-ának utolsó bekezdése szerint azokban az ügyekben, amelyek a per tárgyának értékére tekintettel tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, a per tárgyának értéke a fellebbviteli eljárásban -sem tehető 2.500 K-nál nagyobbra, kivéve, ha a fellebbviteli bíróságnak azt a kérdést kell el* döntenie, hogy az ügy a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Az új értékmeghatározások következtében ennek a rendelkezésnek már nincs jelentősége, mihezképest azt, mint tárgytalant, hatályon kívül kellett helyezni. 33. §. A. 2.779/1916. M. E. sz. rendelet (Igazságügyi Közlöny XXX. évf. 293.1.) az ítélőtábla föllebbezési tanácsát öt bíróról báromra szállította le. Az eljárás egyszerűsítésének célját szolgáló ezt a szabályt indokolt törvénybe foglalni. 34. §. A 3.329/1920. M. E. sz. rendelet 5. §-a a törvényszékek túlterhelésének megakadályozására behozta a törvényszéki egyesbíráskodást a peres és nem peres ügyek egy részében. Kétségtelen, hogy a törvényszéki tanácsok helyébe lépő egyesbírák az ítélkezés alapossága tekintetében kevesebb biztosítókot nyújtanak, mégis kénytelen vagyok az intézménynek továbbra is fönntartásátjavasolni, mert enélkül a törvényszékek még személyzetüknek nagyobb mérvű szaporításával sem lennének képesek az ügyeknek hátralékban lévő és állandóan beérkező nagy tömegét elintézni, azt pedig meg lehet állapítani, hogy az egyesbírói intézmény a törvényszéki eljárást gyorsítja. * A 3.329/1920. M. E. számú rendelet 3. §-ának 1. pontja a vagyonjogi pereket ötszázezer K értéken felül utalta a tanács elé ; a pénzérték csökkenése következtében a javaslat ezt az összeget három millió koronára emeli föl. Az idézett rendelet a házassági pereket és egyéb statuspereket általában tanács elé utalta, a Pp. 639 — 695. §ok idézésével kifejezést adván annak, hogy házassági ügy alatt a házassági köteléki pert és a házassági perben érvényesített vagyonjogi keresetet is érti. A 34. §. — figyelemmel a statusperek nagy jelentőségére — fenntartja a mostani szabályt és világosan kimondja azt is, hogy a házassági perben érvényesített, de külön tárgyalt vagyonjogi per szintén^ csak a három millió korona értékhatáron - felül tartozik a tanács elintézése alá. Nincs különbség e között az eset között és a között, amikor valamelyik fél nem a házassági perben, hanem attól elkülönítve indítja meg a házassági vagyonjogi keresetet. 35. §. E §., amely az egyesbíró vagy tanács útján elintézésnek kérdésében a kifogást és a fellebbvitelt kizárja, az eljárás egyszerűsítését célozza ós megfelel a 3.329/1920. M. E. számú rendeletnek. 36. §. A 3.329/1920. sz. r. szerint a törvényszéknél az egyesbíró a törvényszéki eljárás szabályai szerint jár el. Ennek következménye az, hogy az egyesbíró előtti érdemleges tárgyalás ugyanolyan, mint a tanács előtti tárgyalás, így pl. az egyesbíró tárgyalását is a Pp. 194—204. §-ai szerint ép úgy kell iratokkal előkészíteni, mint a tanács előtti érdemleges tárgyalást, és egyéb tekintetben is, pl. a jegyzőkönyvezés tekintetében a tanács előtti eljárásra megszabott szabályok nyernek alkalmazást. Ez a rendezés ellenkezik a polgári perrendtartásnak azzal a kiinduló pontjával, amely a törvényszéki eljárást azért szabályozta eltérően a járásbírósági eljárástól, mert a tanács természeténél fogva nehézkesebb, körülményesebb és ünnepélyesebb, mint az egyesbíró és amit az egyesbíró gyorsan és könnyen megtehet, az a tanácsra nézve sokszor nehézségbe ütközik. Nincs is semmi indoka annak, hogy a törvényszéki egyesbíró és a járásbírósági egyesbíró eljárásának sza-