Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről

123. szám. lia 1. az egységes bírói és ügyvédi vizsgára bocsátáshoz szükséges gyakorlat idejének és helyének szabályozása tárgyában : az 5.996/1918. M. E. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXVII. évf. 604. lap) 2. §-a, és a 61.600/1918. I. M. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXVII. évf., 604. lap) ; 2. a vizsgának megosztva letétele tárgyában az idézett 5.996/1918. M. E. sz. rendelet 3. §-a; 3. a joggyakorlat, a jogtanári működés és a közjegyzőhelyettesi működéshez szükséges gyakorlat idejébe a katonai szolgálat vagy ezzel egy tekintet alá eső állapot tartamának beszámítása tárgyában az 1.456/1918. M. E. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXVII. évf., 133. lap) és az idézett 5.996/1918. M. E. számú rendelet 4. §-a. E bevált rendelkezéseket a javaslat átveszi, illetőleg rendeleti szabályozásukra felhatalmazást javasol. Külön indokolásra szorul a javaslat 28. §-ának az a rendelkezése, amely az 1913 : LIII. t.-c. 3. £-ában megállapított három évi joggyakorlati időt négy évre emeli fel. Ez annak a következménye, hogy a javaslat 21., illetőleg. 24. §-a az 1912 : VII. t.-c. 1. és 2. §-ában megállapított két évi utólagos gyakorlatnak a háború idején bekövetkezett eltörlését törvénybe kívánja foglalni és ennek ellensúlyozására szükségesnek mutatkozik az ugyancsak aháború idején megállapított négy évi előleges gyakorlatot fent ártani. Jelentékeny eltérés az 1913 : LIII. t.-c. 4. §-ának első bekezdésétől az, hogy a javaslat értelmében a kötelező egy évi bírósági és egy évi ügyvédi joggyakorlat megszűnik. A kivételes hatalom alapján tett eme megszüntetés fentartásának az az indoka, hogy az 1913 : LIII. t.-c. 3. §-ának első bekezdése a gyakorlatban nem vált be. Azok, akik a bíróságoknál csupán az egy évi kötelező gyakorlat eltöltése végett jelentkeztek szolgálattételre, rendszerint nem végezték teljes ügybuzgalommal hivatali teendőiket és ez ezután sem volna tőlük várható Ily munkaerőknek megélhetést biztosító díjazását a mat viszonyok közt az állam nem bírná el. Azok viszont, akik a bíróságoktól a kötelező ügyvédi gyakorlat eltöltése céljából egy évi időtartamra ügyvédjelöltekként keresnének elhelyezkedést, sokszor nem tudnának ügyvédjelölti álláshoz jutni és e mellett előrelátható nagy számuknál fogva az ügyvédjelöltek kereseti viszonyait igen hátrányosan befolyásolnák. A meghallgatott szakférfiak majdnem egyértelműen azt a véleményt nyilvánították, hogy a kötelező gyakorlat visszaállításából a gyakorlat teljességére származó előnnyel nem állanak arányban azok a hátrányok, amelyek ennek következtében beállanának. Ezen az alapon a vélemények túlnyomó része a háborús rendeletben foglalt szabály fentartását javasolta. A törvényjavaslat nem érinti az 1913 : LIII. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdését, amely a külön bíróságnál, a közigazgatási hatóságnál] stb. töltött gyakorlat beszámításáról rendelkezik. Ez megoldja azt a kérdést is, hogy mikép számítható be a szabadalmi bíróságnál, a lakáshivatalnál, az árvizsgáló bizottságnál stb. teljesített szolgálat. Nem érinti továbbá a javaslat az 1921 : XXXI. t.-c. 6. §-ának 2. bekezdésében foglalt azt a rendelkezést sem, amelynek értelmében a külön szervezett munkásbiztosítási bíróságnál a. fogalmazási szakon teljesített szolgálatot a joggyakorlati időbe egy év tartamáig kell beszámítani. A katonai szolgálat idejének a joggyakorlat idejébe beszámítása a méltányosság követelmény e, a vizsga megosztva letételének megengedése pedig olyan intézkedés, amely, amint a háborús rendeletek alapján eddig szerzett tapasztalatok mutatják, igen jelentős eszköz arra, hogy a jelöltek a vizsga Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. IV. kötet. 15