Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-87. Törvényjavaslat az erdőbirtokhitelről

87. szám. - 55 Melléklet a 87. számú irományhoz. Indokolás „az erdőbirtokhitelről" szóld törvényjavaslathoz. Általános indokolás. Az erdő és az abban űzött gazdálkozás nemzetháztartási jelentősége közismeretű. Az erdőgazdálkodás űzésóhez nemcsak talaj, de megfelelő korfokozatú faállomány is kell. A jelentékeny értékű normális élőfakészlet fentarfcásának biztosítása ezért nemcsak elsőrendű nemzetháztartási érdek, de az okszerű erdőgazdálkodás elengedhetetlen előfeltétele is. Az 1879. évi XXXI. t.-c. csak bizonyos birtokkategóriák, az úgynevezett korlátolt forgalmú birtokok erdőállományának fentartását biztosítja, amennyiben csak ezeket kötelezi üzemtervszerű gazdálkodásra. Úgy indokolták annak idején ezt a különleges elbánást, hogy a korlátolt forgalmú erdők birtokosai az erdőknek nem tulajdonosai, hanem csak haszonélvezői s ezért a gazdálkodás szabadságát a jogutódok érdekében célszerű szabályozással korlátozni kell. Ma, 43 év után megállapíthatjuk, hogy a törvénynek a tartamos gazdálkodást biztosító ezek a rendelkezései a korlátolt forgalmú birtoknál igen jelentékeny vagyonkonzerválást eredményeztek, míg a szabadjára hagyott gazdálkodás a magánbirtok nagyrészének elpusztulásával járt. Ha annak idején az ország összes erdőbirtokosait kötelezik az üzemtervszerű gazdálkodásra, az integer Magyarországnak mintegy másfél millió k. hold erdeje maradt volna meg, a középosztály nagyrésze pedig erdővagy ona révén megmenthető lett volna. Mindenesetre nagy nemzetháztartási kár, hogy a törvényes rendelkezéseket nem egyformán terjesztették ki az összes birtokkategóriákra. Ennek jelentős voltát az előadottak után még különösen indokolni felesleges. Ha ugyanis igazolt közgazdasági érdek az erdők fentartása, — pedig ~az, — úgy annak biztosításánál a nagy hitbizomány és a kis magántulajdonú