Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-83. Törvényjavaslat a Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának módosításáról

26 83. szám. ilyen óhaj a többi cikkekre vonatkozó módosításokkal kapcsolatban a Közgyűlés részéről nem nyilvánult meg. 5. A jelen indokolás bevezető részében már említettem, hogy az Egyes ségokmány szerkesztői előre számoltak azzal az eshetőséggel, hogy az okmány i egyes rendelkezéseit a gyakorlati tapasztalatok alapján módosítani kell s ezért a 23. cikkben szabályozták a módosítások keresztülvitelének feltételeit. Valószínűleg abból indultak ki, hogy az Egyességokmány a Szövetségnek mintegy alaptörvénye, amelynek módosítása a Szövetség többi határozatától eltérő különös feltételek mellett történhetik csak. Nem elégséges tehát, hogy a Szövetség a módosításokat elfogadja, hanem szükséges ez is, hogy a Szövetségnek azok a tagjai, amelyeknek képviselői a Tanácsot alkotják, és a Szövetség azon tagjainak többsége, amelyeknek képviselői a Közgyűlést alkotják, ezeket a módosításokat meg is erősítsék. Ha a szövetségnek valamely tagja a módosításhoz nem járul hozzá, a módosítás rá nézve nem válik ugyan kötelezővé, de ebben az esetben a módosítást el nem fogadó állam megszűnik a Szövetség tagja lenni. A 26. cikknek a fentiekben ismertetett szabálya azonban több tekintetben homályos és kiegészítésre szorul. így csak a módosítások megerősítéséről intézkedik, de nem tartalmaz semmiféle kifejezett rendeLkezést arra nézve, hogy a módosításokat a Közgyűlésnek mily szótöbbséggel kell elfogadnia. Ily módon ellenkező rendelkezés hiányában az 5. cikk alapján e határozatokat is egyhangúlag kell hozni s így bármely szükségesnek látszó módosítást egyetlenegy tag vonakodása lehetetlenné tenné. Nincs megállapítva az a határidő, amely alatt a Közgyűlés által elfogadott módosításokat meg kell erősíteni vagy vissza kell utasítani. Ezenkívül nem számol azzal a körülménnyel, hogy a módosítások elfogadása és megerősítése közötti időben a Tanács nem állandó tagjai sorában s a Szövetség tagjainak számában változás állhat be és így nem határozza meg, hogy a Tanács és a Szövetség tagjainak számbavételének a megerősítés szempontjából mely időpontot kell irányadóul venni. A második Közgyűlés által elfogadott módosítás mindezekre a vitás kérdésekre igyekszik választ adni. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a módosításokat a Közgyűlésnek háromnegyed szótöbbséggel kell elfogadnia s az igenlő szavazatok között kell helyt foglalni az ülésen képviselt valamennyi tanácstag szavazatának is. Az ily módon elfogadott módosítások csak akkor lépnek életbe, ha azok a tagok, amelyeknek a képviselői a szavazás idejében a Tanácsot alkották és azoknak a tagoknak többsége, amelyeknek képviselői a Közgyűlést alkotják, a módosításokat megerősítették. A megerősítés határidejeléül huszonkét hónapot jelöl ki; ha ezalatt a határidő alatt nem történik meg a kellő számú megerősítés, a módosítás hatálytalan. Ha a huszonkét hónap alatt valamely tag nem járult hozzá a módosításhoz, további egy év alatt hivatalosan közölheti a hozzájárulás megtagadását; ebben az esetben megszűnik a Szövetség tagja lenni. A 26. cikkre vonatkozó módosítással kapcsolatban a második Közgyűlés két óhajnak is adott kifejezést. Ugyanis azt javasolta a Közgyűlésen résztvett képviselőknek, hogy a módosításnak a szavazásra vonatkozó részét már a második Közgyűlésen is alkalmazzák és így az Egyességokmányokra vonatkozó módosításokat csak azzal a feltétellel fogadják el, ha azokat a Közgyűlés háromnegyed szótöbbséggel megszavazza. Egyúttal a módosítások nagy jelentőségét hangsúlyozza, kívánatosnak jelezte, hogy a módosítások elfogadása egyhangúlag történjék.