Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról
93. szám. 187 Az állatforgalmi szavatosság kérdésének az általános polgári törvénykönyvtől elkülönített szabályozását a sürgősségen felül az is indokolja, hogy a szavatosság kérdésében a nézetek az állatforgalom alakulásához és az állatorvosi tudomány fejlődéséhez képest aránylag rövidebb időn belül módosulhatnak ós az ily módon előálló újabb követelményeket a törvényhozás kisebb nehézséggel és gyorsabban elégítheti ki, ha a szavatosság kérdését külön törvény szabályozza, mintha ez a kérdés a magánjog egész területére kiterj edő s ezért nehezebben érinthető polgári törvénykönyvbe vétetnék fel. Végül meg kell jegyezni, hogy a javaslat nem szabályozza az állat eladóját vagy cserébeadóját terhelő mindennemű szavatosságnak, hanem csupán magának az állatnak hibáiért vagy egyéb hiányaiért való szavatosságnak a kérdését. Az állatra vonatkozó jognak hiányaiért való szavatosságot tehát a javaslat nem vonja szabályozása körébe. Erre nemcsak azért nincs szükség, mert ingó dolog visszterhes átruházása esetében aránylag ritkábban merül fel a jogért való szavatosság kérdése, hanem azért sem szükséges a szabályozás, mert az e körben felmerülő vitákat az általános jogszabályok alapján is megnyugtatóan el lehet dönteni ; különösen a jóhiszemű szerző az itt szóbajöhető azokban az esetekben, amelyekben a nem jogosult egyéntől való szerzés veszélye leginkább fennforog, t. i. a nyilvános vásáron történő vétel esetében rendszerint kellő védelmet fog találni abban a jogszabályban, amely szerint a kereskedő üzleti körében elárusított vagy nyilvános vásáron vett dolog, akkor is a jóhiszemű vevő tulajdonába megy át, ha az eladó nem volt a dolog tulajdonosa. A most érintett körben is csak a házi állatok és csak a mezőgazdaság és állatkereskedés szempontjából kiválóan fontos bizonyos fajú házi állatok hiányaiért való szavatosság kérdését rendezi a javaslat. Amint tehát a vadállatok nem esnek a javaslat szabályozása alá, épúgy a benne nem említett állatok, pl. kutyák, macskák, szárnyasok sem, úgy hogy ez állatok tekintetében a szavatosságra vonatkozó általános jogszabályok maradnak irányadók. II. Különös indokolás. i- §• Ez a §. kijelenti azt az elvet, hogy bizonyos állatok tekintetében az eladót már a törvénynél fogva vagyis külön kikötés nélkül is, terheli szavatosság (úgynevezett törvényes szavatossági kötelezettség) és hogy az állatoknak hizonyos faj aira a javaslatban megállapított szavatossági szabályok irányadók. Amiért az eladó az ebben a §-ban felsorolt állatok tekintetében szavatol, az az állatnak hiba és hiánymentessége. Hiba alatt az oly (pozitív) hibát, vagyis az állatnak a rendes állapotától eltérő olyan tulajdonságát kell érteni, amely az értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti vag3^ számbavehetően csökkenti. Ellenben a kikötött pozitív- vagy negativ tul aj donságoknak meg nem létét, a javaslat »hiány«-nak említi. Míg a kikötött tulajdonság hiányáért az említett fogalmi meghatározásból folyóan arra tekintet nélkül szavatol az eladó, hogy érinti-e az az állat értó24*
