Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról
184 93. szám. zsavatol, amely értékét vagy használhatóságát megszünteti vagy jelentékenymértékben csökkenti. Hogy a hiba vagy hiány jelentékeny-e, ezt a bíró ese~ tenkint dönti el ; azt pedig, hogy az állított szavatossági hiány az állatban tényleg megvan s hogy az benne már az eladáskor megvolt, a vevő köteles bizonyítani. Az általános elveknek megfelelően a vevő e rendszer szerint választásához képest szavatossági hiány esetében a vétel felbontását vagy árleszállítást kívánhat. A német jogi rendszer értelmében az eladó törvénynél fogva csak bizonyos kimerítően (taxatíve) meghatározott hibákért (úgynevezett főhibák) szavatol és ezekért is csak abban az esetben, ha a törvényben megszabott rövid időn (úgynevezett szavatossági időn) belül mutatkoznak ; ha azonban afőhiba a megszabott időben mutatkozik, az ellenkező bebizonyításáig az a vélelem, hogy a hiba már a szavatosságra döntő-időpontban (melyben a veszély a vevőre átszállt) megvolt. A vevőt szabály szerint csak az ügylet felbontására való jog illeti meg, de árleszállítást — legalább rendszerint — nem kérhet. A vegyes rendszer, amelyet különösen az osztrák polgári törvénykönyv tett magáévá, lényegében nem más, mint a római jogi rendszer, azzal az eltéréssel, hogy a vevő érdekében a bizonyítási teher elhárítása, illetőleg megkönnyítése végett vélelmet állít fel arra, hogy a hiba már az átadáskor megvolt, még pedig vagy csupán a hibáknak leggyakrabban előforduló azokra a nemeire nézve, amelyek egyszersmind a legfontosabbak, az úgynevezett főhibákra, vagy pedig bármely más hibára is, de csak akkor, ha az állat az átadás után rövid időn belül (24 óra, 8 nap) megbetegszik vagy elhull (úgynevezett Nachkrankheiten). E vélelem tehát nem azt jelenti, hogy a főhibák tekintetében az eladó csak a vélelmi időszakon belül szavatolna, hanem ellenkezőleg azt, hogy az eladó a hibákért a vélelmi időszak eltelte után is szavatol ugyan, csakhogy ekkor már a vevő mellett nem szól a vélelem, hanem ő bizonyítani köteles, "hogy a betegség már az átadás időpontjában megvolt. Alig férhet kétség ahhoz, hogy az ismertetett rendszerek közül a római jog inkább megfelel az igazságosság követelményének és inkább kielégíti ajogérzóst, mint a német jogi rendszer. A vevőnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a megvett állatot akadálytalanul használhassa arra a célra, amelyre azt megvette; már e jogos érdek nemcsak akkor csorbul, ha a vevő az úgynevezett főhibák sorába tartozó betegség miatt nem használhatja az. állatot, hanem akkér is, ha bármely más hiba állja ennek útját. A római jogi elvnek a gyakorlatban alkalmazása azonban sokszor leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, mert nem számol azzal a ténnyel, hogy az ^llatkereskedésnek élő és folytonos változásnak kitett organizmusokkal van dolga, amelyeknél éppen ezért különösen nehéz visszafelé azt megállapítani, hogy bizonyos elmúlt időpontban mily állapotban voltak. E rendszer az . ítélkezést éppen ebből az okból voltaképen a szakértőként eljáró állatorvos többé-kevésbé ingadozó véleményére alapítva, szükségképen magát az ítélkezést is ingadozóvá, a szavatossági perek kimenetelét pedig bizonytalanná teszi. A római jogi rendszerrel ellentétben a német jogi rendszer előnye a jogszolgáltatás biztossága s ezzel kapcsolatban a szavatossági perek egyszerűsítése és gyors lebonyolítása. Míg a római jogi rendszer szerint minden egyes esetben szakértővel kell megállapítani nemcsak azt, vájjon a szóban levő hiba jelentékeny hiba-e, hanem azt is, hogy a szavatosság szempontjából
