Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-92. Törvényjavaslat az éjjeli munkának egyes iparokban való eltiltásáról
172 92. szám. Melléklet a 92. számú irományhoz. Indokolás „az éjjeli munkának egyes iparokban való eltiltásáról' 1 szóló törvényjavaslathoz. Egyes iparok munkásai részéről ismételten panaszok merültek fel amiatt, hogy bár a kérdéses ipar körébe tartozó munkák természete egyáltalán nem teszi szükségessé, hogy azok éjjel végeztessenek és bár a kérdéses iparokhoz tartozó munkaadók túlnyomó része az éjjeli munkát, mint teljesen mellőzhetőt és feleslegeset nem is vezetik be, egyes munkaadók mégis éjjel végeztetik a munkát, vagy azt hajnalban oly korán kezdik meg, hogy alkalmazottaik a korai in unka kezd et következtében éjjeli pihenőjüktől fosztatnak rneg. Az alkalmazottaikat teljesen indokolatlanul és szükségtelenül éjjel, illetőleg a korai hajnali óráktól kezdve foglalkoztató munkaadók ezzel az eljárásukkal nem csak alkalmazottaiknak okoznak súlyos hátrányokat, de a szakmához tartozó többi munkaadót is abba a kedvezőtlen helyzetbe juttatják, hogy vagy példájukat követve munkásaikat éjjel kénytelenek foglalkoztatni,, vagy ha ezt tenni nem akarják, el kell tűrniök azt az egyenlőtlen versenyt, amely annak következtében áll elő, hogy a munkásaikat éjjel vagy a korai hajnali óráktól kezdve foglalkoztató munkaadók készítményeiket, árúikat korábban juttathatják a fogyasztó közönséghez Minthogy pedig ezt az egyenlőtlen versenyt nem mindegyik munkaadó tudja, illetőleg hajlandó elviselni, az éjjel, illetőleg a korai hajnali óráktól kezdve dolgoztató munkaadók indokolatlan munkaidőbeosztásukkal egyre szélesebb köröket sodornak az éjjeli munka terére és ezzel a közérdeket érzékenyen károsítják. Általánosan elismert tény, hogy az iparágaknak egész sora nem nélkülözheti az éjjeli munkát. Ide tartoznak, hogy csak a fontosabb ipari csoportokat említsem, azok az iparok, amelyeknél a termelési folyamat műszaki okokból meg nem szakítható folytonos munkát igényel, továbbá azok, amelyeknél a feldolgozásra kerülő nyersanyag, illetőleg félgyártmány gyors romlásának elkerülése érdekében a munkát elhalasztani nem lehet. Ide tartoznak az idényhez kötött iparok, amelyeknél a munkát csak az évnek meghatározott szakában lehet végezni és ezt az időt teljes mértékben fel kell használni.
