Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

91. szám. J 57 magánalkalrnazásban levő mérnök esetleges önálló magángyakorlata tekintetében a többi okleveles mérnökével egyenlő kötelezettségek alá helyeztetik s egyszersmind munkaadója érdekei is kellően figyelembe vétetnek. A hatodik bekezdés rendelkezései által megengedett az a kivétel, hogy a közvagy magánaikalmazásban lévő mérnök a kamarának való utólagos bejelentés mellett, kivételes esetekben teljesíthet magánmunkákat, anélkül, hogy a kamara tagja lenne, azt célozza, hogy amikor bizonyos mérnöki magánmunka végzésére speciális gyakorlata folytán ily alkalmazott mérnök a* legalkalmasabb, a közönség őt igénybe vehesse, anélkül, hogy ily egyes és rendszeresnek nem tekinthető magánmérnöki ténykedés miatt az illető kénytelenítteinék a kamarába belépni. Ily esetekben az illető a kamarával szemben az utólagos bejelentésen kívül a 13. §-ban említett kamarai illeték fizetésére van kötelezve. Ha az ily esetek, ugyanazon mérnökre nézve, gyakrabban ismétlődnek, e kivételes kedvezmény önként érthetőleg nem igényelhető s az illető az ötödik bekezdés határozmányai értelmében tartozik a kamarába belépni. Bár a fentiek szerint a 3. •§. eddig felsorolt határozmányai elég szabatosan megállapítják a mérnöki munkák végzésére való jogosultság alapelveit, vitás kérdések felmerülése a dolog természeténél fogva még sincs kizárva. Ily eseteknek a kamara meghallgatásával és a netán érdekelt szakminiszterekkel egyetértően való eldöntését a 3. §. hetedik bekezdése a kereskedelemügyi miniszterre bízza. A nyolcadik bekezdés felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a mérnöki kamara, illetve kamarák meghallgatása után az érdekelt társminiszterekkel egyetértően rendeleti úton részletesen szabályozza azt a kérdést, hogy a fennálló törvények korlátai közt kik jogosultak technikai szakkérdésekben bíróságok előtt szakértői működésre. E kérdés szabályozásának rendeleti útra terelése* indokát abban találja, hogy e kérdés kapcsán oly sok részlet igényel megoldást, hogy azok e törvény kereteibe jól bele nem illeszthetők, valamint, hogy e részletek leghelyesebb megoldása is a viszonyok változtával, aránylag rövid időn belül változásnak lehet alávetve s e változásokhoz a rendeleti formával jobban lehet alkalmazkodni, semmint a törvény kötöttebb kereteivel. Egyébként is ez a kérdés, mint par excellence az igazságügyi kormányzat hatáskörébe tartozó, a mérnöki gyakorlat egyéb területeitől elkülönített kezelést és szabályozást igényel, ami melleit természetesen nyitva marad annak a lehetősége, hogy a kiadandó igazságügyminiszteri rendelet is bizonyos, a kamaratagoknak fenntartott munkaköröket állapítson meg. II. CÍM. Mérnöki kamara és mérnöki tanács. A 4. §. mondja ki a mérnöki kamara szervezését, sa kamara céljául általánosságban a mérnökök erkölcsi és anyagi érdekeinek a közérdekkel összhangzásban való oltalmát és előmozdítását jelöli meg. Egyelőre csak egy kamara létesítése van kilátásba véve, a magyar állam egész területére kiterjedő hatáskörrel, Budapest székhellyel; további kamarák létesítése a későbbi fejleményeknek van fenntartva. A törvényjavaslat rendelkezése szerint száznál kevesebb tagból álló kamara nem alkotható. Bár a mérnökök létszáma előreláthatólag már mosc megengedné egynél több kamara alakítását, mégis teljesen indokolt a javaslatnak az a rendelkezése, hogy egyelőre csak egy kamara, a budapesti, állíttassák fel, mert a mérnöki kamarának' mint új intézménynek számos alapvető kérdést kell rendeznie és megoldania, s nem lenne célszerű, ha ezekre vonatkozólag a kölönböző kamarák kebelében különféle