Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

154 91. szám és meghozhatják ítéletüket a másik fegyelmi hatóság hozzájárulásának kikérése nélkül, s ha gondoskodva van arról, úgy amint azt a jelen törvényjavaslat 35. §-a teszi, hogy a fegyelmi vizsgálat megindítása és a fegyelmi határozat hozatala kölcsönösen közöltessék, akkor az egyidejűleg több fegyelmi hatóság alá tartozásból semmiféle komoly visszásság nem származhatik. Ezekben kívántam ismertetni a kamara létesítésével kapcsolatban fölmerült legfőbb elvi kérdéseket. A kamara szerkezete és az ezzel kapcsolatos további kérdések, amennyiben egyáltalán bővebb magyarázatra szorulnak, alább a részletes indokolásban találják közelebbi megvilágításukat. B) Részletes indokolás. I. CÍM. Képesítés és gyakorlat A törvényjavaslat 1. §-a megállapítja, hogy a „mérnök" cím mily képesítés megjelölésére szolgál, s ezt a címet ki használhatja. Legfontosabb intézkedése e §-nak, hogy a „mérnök" cím a jövőben általában a technikai tudományok különféle ágazataiban szerzett főiskolai képesítés megjelölésére tartatik fenn. Ennek az intézkedésnek az indokai az általános indokolásban már kellőleg kifejtettek, ugj^anott részletesen indokolva van az az intézkedés is, hogy a „mérnök" cím a különféle speciális főiskolai képzettség megjelölésére szolgáló különleges elnevezésekkel szemben mint azok egységes, egybefoglaló megjelölése fog majd szerepelni. Az 1. §. második bekezdésének 1—4. pontjai szabályozzák, hogy mely technikai főiskolai oklevelek megszerzése, illetve mely ezzel egyenértékű végzettség ad jogot a „mérnök" cím, vagy a képzettség közelebbi megjelölésére való speciális címek, valamint a „mérnök" és „építész" szavakkal összetett címek használatára; ugyanezen bekezdés 5. pontja pedig utal azokra a kivételes intézkedésekre, amelyek alapján méltányos esetekben a „mérnök" cím viselésére az 1—4. pontokban előírt képesítéssel nem bíró egyének is jogot nyerhetnek. Az Î. §. utolsó bekezdése a külföldi állampolgároknak a „mérnök" cím használatára vonatkozó jogát szabályozza, s e tekintetben csak arra az esetre állít föl korlátokat, ha az illető c címet kereseti tevékenysége keretében használja. Ebben az esetben a törvény a viszonosság elvéből indul ki, s a „mérnök" cím használatát ahhoz a feltételhez köti, ha az illető a „mérnök" vagy valamelyik rokon cím használatára a jogszabályaink szerint megkívánt feltételekkel egyenértékű képesítés alapján saját hazájának jogszabályai szerint jogosult. A.külföldön dívó képzési és képesítési módok különféleségére való tekintettel intézkedni kellett aziránt is, hogy kétség esetében ki döntsön a jogosultság kérdésében. A törvényjavaslat ereszben úgy intézkedik, hogy kétes esetekben az illetékes technikai főiskola meghallgatása után a viszonosság szempontjait is figyelembe véve, Í a netán érdekelt szakminiszterekkel egyetértően, végérvényesen a kereskedelemügyi miniszter dönt. A 2. §. indokolását részben már az általános indokolás tartalmazza. Ehhez itt még a következőket tesszük hozzá: Az eddigi gyakorlat szerint köz- és katonai tisztviselők hivatali állásuk megnevezésében gyakran viselték a „mérnök" címet akkor is,