Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

91. szám. 147 A kétféle anyag összekeveredése az értékesebb anyag devalvációjával jár a nélkül, hogy ezt a kevésbé értékes anyag látszólagos értékemelkedése ellensúlyozni tudná. Közérdekből szükséges tehát, hogy ne csak a beavatottak, hanem a gazdasági élet minden tényezője, sőt maga a nagy közönség is könnyen meg tudja e kétféle anyagot különböztetni és módjában legyen a megoldandó gazdasági feladat természetéhez képest annak megoldásához a kisebb igényű vagy az értékesebb csoportból választani a maga emberét. Közérdekből szükséges az is, hogy a vezérkarban közreműködök szolgáltatására hivatott csoport egységes szervezetbe tömörülhessen s módjában legyen hivatásán az egyéitékű erők egyesítésével minél hathatósabban munkálkodni. «Mindennek azonban legelső föltétele, hogy a címviselés jogosultságának kérdése törvényerővel gyökeresen és egyszersmindenkorra rendeztessék. Ezekben kívántam igazolni azt, hogy a mérnöki címkérdés gyökeres rendezése nem a kaszthiúság, hanem a közérdek szempontjából fontos és sürgősen szükséges. Meg kell ezek után még emlékeznem arról is, miért használja a törvényjavaslat, a mellett, hogy az egyes speciális mérnöki foglalkozási ágak különleges címét is védelemben részesiti, — az összes ily foglalkozási ágak közös címéül, mintegy egységes gyűjtőnevéül a „mérnök" szót. Ily egységes gyűjtő megnevezés használatát megokolja az a körülmény, hogy a törvénnyel rendezni kivánt foglalkozások kivétel nélkül valamennyien közel rokonságban vannak, s egy családot alkotnak, s a rokonsági kapcsot közöttük az ezen foglalkozások alapjául szolgáló főiskolai tanulmányok szigorú tudományos jellege adja meg. E foglalkozások történeti fejlődése is a közös törzsből való származottságra utal s a foglalkozások mai tagozódottsága 65—70 évvel ezelőtt, amikor a technikai tudományok és gyakorlat még gyermekkorukat élték, a mainál sokkal kisebb volt. A külön főiskolán tanított bánya-, kohó- és erdőmérnöki ismeretektől eltekintve, a mérnöki és építészi foglalkozások valamennyi ágazata, az építészetet is ideértve. • szerényen meghúzódott a tudományegyetem kétesztendős mérnöki tanfolyamának keretében. Nem hagyható azonban említés nélkül, hogy az építészetnek a régibb időkben bizonyos különleges helyzete volt annyiban, hogy az építészetnek a magasabb fokozatait is, nemcsak és nem annyira iskolákban (amelyek a mai főiskolákkal párhuzamba állítható fejlettségben akkor tulaj donképen nem is léteztek), mint inkább a gyakorlat útján és egyes mesterek mellett lehetett elsajátítani, s e gyakorlati iskolázottság során túlnyomóvá vált az építészet művészeti oldalának, a külsőségeknek a kultusza, a célszerűségi és szerkezeti szempontokkal szemben. Az építészetnek ez a külön fejlődése és a művészettel való atyafiságtartása magyarázza meg, hogy a legújabb időkben is a mérnökök és építészek akár hivatalos, akár társadalmi együttes alakulataiban az építészek az építész elnevezést mindig külön kifejezésre kivánták juttatni. Hogy ezzel szemben a jelen törvényjavaslat az „építész" elnevezést sem a javaslat címében, sem az alkotandó kamara megnevezésében nem használja, annak a szintén nem kicsinylendő egyszerűség szempontján kívül mélyebben fekvő oka is van és pedig először az, hogy ezzel is dokiimentáltassék, hogy az egész rendezés nem az egyes speciális foglalkozási ágak szempontjai, hanem az egyetemes kari szempontok alapján áll; másodszor az, hogy ez által is kifejezésre jusson az, hogy a .törvény és az alkotandó kamara az építész tevékenységében is annak a tudományos s a főiskolai tanulmányok során bárki által megszerezhető mérnöki alkotó elemeit kívánja szabályozni és ellenőrizni, a művészi és Istenadta tehetségen alapuló s iskolai úton el nem sajátítható s eléggé nem fejleszthető rendeltetést ellenben az e Í8*