Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-89. Törvényjavaslat az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról

iOO , 89. szám. Az a feltevés, hogy új erdők telepítésével nagyobb terület vész el a mezőgazdaságilag mívelt területekből és ily módon az erdők telepítése a mezőgazdaság rovására történhetik, csak látszólagos. A megtelepítendő erdők ugyanis < a mezőgazdaságra feltétlenül csak kedvező hatással lesznek és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Alföld fásítására a mezőgazdaság fellendítése és a több termelés érdekében feltétlenül szükség van. Az alföldi erdők telepítéséhez elsősorban a futóhomok-, a silány homokos — és szikes, valamint a kopár és a mezőgazdaságilag okszerűen nem hasznosítható, vagy nem használt területek igénybevétele van tervbevéve, ezek mellett továbbá azok az ártéri és vadvizes területek lesznek beerdősítendők, amelyek a vizek gyakori kiáradása, vagy a talaj nedvessége miatt mezőgazdaságilag jól ki nem használhatók és csak ott lesznek mezőgazdaságilag haszonnal míveíhető területek igénybe véve, ahol az említett silány területek nincsenek, vagy ha vannak is, de azok a már meglévő erdőkkel együtt akár mennyiségük-, akár elhelyezésüknél fogva a kívánt célok megvalósítására nem elegendők. Az erdőtelepítésre kijelölendő területeken kívül, azokon a mezőgazdasági birtokokon, melyeknek laza szerkezetű homokját a szél mozgásba hozhatja, célszerű elhelyezéssel facsoportokat, szélfogókat és fasorokat kell létesíteni és ezenfelül az 50 k. holdnál nagyobb szántóföldeket vagy legelőket és a 2 k. holdnál nagyobb réteket, kaszálókat fasorokkal kell beszegni, a legelőterületek belsejében pedig a legelő használhatóságának fokozására szükséges fásításokat kell létesíteni. A mostani silány és szikes futóhomokos legelők beerdősítése után nemcsak a létesített erdők nyújtanak új jövedelmi forrást, hanem a legelők be nem fásított részei is az erdők védelme alatt jó minőségű legelővé és kaszálóvá fognak átalakulni és ezek értékes fűtermése túlontúl fedezni fogja az erdővé alakított homokbuckák és szikes laposok elveszett fűtermését. A jelenlegi állapotukban mezőgazdaságilag kellően ki nem használható árterületeken és vadvizes részeken buja növekvésű és rövid idő alatt dús jövedelmet hajtő erdők fogják kamatoztatni a birtokos befektetését. Sőt nem jelent veszteséget a mezőgazdaságra, ha helyenként mezőgazdasági művelésre alkalmas területeken telepíttetnek meg az erdők, vagy létesíttetnek fásítások, mert az Alföldön — más tüzelőanyag hiányában — a lakosság nagy része szalmával és trágyával tüzel, amire nem lesz ráutalva akkor, ha tüzifaszükségletét saját határában megtelepített erdőkből olcsón és bőven fedezheti. Nem lehet mezőgazdaságilag jelentős eredményt várni ott, ahol a trágya nem a földek javítására fordíttatik. Hogy mekkora veszteséget jelent a gazdasági termelésre a földek kellő módon való megtrágyázásának elmaradása és hogy viszont mennyivel több termés várható a kellően megtrágyázott földeken, az számokban ki nem fejezhető; azt azonban kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a kellően megtrágyázott földeken elérhető több termés bőven pótolja azoknak a mezőgazdaságilag művelt földeknek termését, amelyek az erdő részére vétettek igénybe. Ha majd erdők tarkítják a legelők és szántóföldek beláthatatlan tengerét, az Alföldnek mai szélsőséges éghajlati viszonyai enyhülni és ezzel kapcsolatosan a kedvezőtlen gazdasági viszonyok is javulni fognak. Az erdőnek a korhadó levelekből képződött szivacsszerű feltalaja ugyanis könynyen magába szívja a lehullott csapadékok vizét, lombkoronájával mérsékli a nap és szél párologtató hatását; lehetővé teszi tehát a csapadékvíznek az altalajba való leszivárgását, elraktározását és ezzel emeli a talaj nedvességét. Raktározza tehát nemcsak a nyári záporok nagyobb víztömegét, hanem a kisebb esők lehullott cseppjeit is, amelyek az erdőtlen sivatagon a nap és szél hatása alatt elpárolognak, mielőtt a szomjas talaj magába vehette volna. Érezteti az erdő a talajnedvesség védelmére áldásos hatását a szomszédos