Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-40. Törvényjavaslat a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló köteles példányainak beszolgáltatásáról szóló 1897. évi XLI. t.-c. kiegészítéséről

28 40. szám. Melléklet a 40. számú irományhoz. • "••:••'• I Indokolás „a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló példányainak beszolgáltatásáról rendelkező 1897. évi XLI. t-c. kiegészítéséről szóló törvényjavaslathoz. A jeleriben fennálló törvényes rendelkezések szerint az összes belföldi nyomdatermékeket hivatalból kapja meg a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia és am. kir. Központi Statisztikai Hivatal könyvtára. A két első intézet első sorban a hazai tudományos világot, a nemzet szellemi érdekeit szolgálja, mikor a köteles példányokat gondosan megőrzi és a kutatók számára hozzáférhetővé teszi, viszont a Központi Statisztikai Hivatal köteles példányának tulajdonképeni célja a statisztikai nyilvántartás lehetősége. Az a súlyos helyzet, melybe a magyar állam a trianoni béke következtében régi területének egyharmadára szorítva jutott, szükségessé teszi, hogy bizonyos tartalmú művekből köteles példányt biztosítson a törvényhozás a magyar nemzetgyűlés (képviselőház) könyvtárának is. Életérdeke nemzetünknek, hogy a magyar törvényhozás tagjai, úgyszintén a minisztériumok törvényelőkészítő osztályai számára beszerezhetők legyenek a lehetőséghez képest azon angol, francia, német és olasz nyelven megjelent művek is, melyek a külföldön íelmerülő politikai, gazdasági és egyéb problémákkal és azok törvényes szabályozásával foglalkoznak. Ez azonban pénzünk jelenlegi csekély vásárlóképessége mellett az állam megterheltetése nélkül csak akkor érhető el, ha a magyar állam a magyar könyvpiacon megjelenő műveknek a törvényjavaslatban felsorolt kategóriáira nézve igénybe veszi a magyar nyomdavállalatok és kiadók ismert áldozatkészségét, hogy az ekként megtakarított összeg is a külföldi irodalom megvásárlására legyen fordítható. Oly fontos cél ez, mellyel szemben szerzőink és kiadóink sem fogják túlsúlyosnak találni a rájuk háramló új terhet. Különösen nem fogják akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a nemzet rákényszerített irtózatos önvédelmi harcában közel öt éven át sok százezernyi fiának életét és testi épségét és a nemzeti vagyonnak olvashatatlan milliárdjait volt kénytelen áldozatul hozni. Ez a harc folyik még most is, bár vértelenül s létfentartásunk min-