Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-63. A pénzügyi bizottság jelentése "az általános kereseti adóról" szóló 36. számú törvényjavaslat tárgyában

63. szám. 133 8. a közönséges napszámos munkából származó kereset, ideértve a mezőgazdaság egyes időszaki munkálatainak elvégzésére a gazdálkodó által felfogadott munkások keresetét; 9. az állam, az állami egyedárúságok, továbbá az állami, törvényhatósági, községi és városi üzemek, akár önkezelésben vannak, akár bérbe vannak adva, mind ama jövedelmeket illetőleg, amelyeket ezekből az állam, törvényhatóság, község és város élvez ; 10. a nyugdíjintézetek, a nem haszonra alakult közművelődési intézetek (ideértve a testedzéssel foglalkozó sportegyleteket is), valamint az emberbaráti és jótékonycélú intézeteknek az általuk gondozott egyénektől beszedett díjakból, segélypénzekből eredő jövedelme, akár hatóságok által, akár a nyerészkedési cél kizárásával alakult egyletek által tartatnak fenn; végül a jótékonycélú előadásokból folyó jövedelem; 11. az országos letartóztató- és javítóintézeteknek, valamint a bírósági fogházaknak ipari foglalkozása; 12. azok a közös raktárak, amelyekben az egyenként már adózó iparosok kizárólag saját gyártmányaikat árusítják; 4- §• (í) Az általános kereseti adó alól ideiglenes mentességnek van helye ama jövedelmek után, illetve ama vállalatoknál, amelyeknek ideiglenes adómentességét külön törvény állapítja meg. (2) A külön törvények alapján már megadott ideiglenes adómentességek a meghatározott időtartamig érintetlenül maradnak. (3) Ha valamely vállalat, üzlet jövedelme csak részben ideiglenesen adómentes, részben pedig adóköteles, akkor az adóköteles jövedelmet az ideiglenes adómentesség tartama alatt a pénzügyminiszter által rendeletileg meghatározott módon kell megállapítani. (4) Amelyik évben az ideiglenes adómentesség megszűnik, ezt a körülményt már az alapkivetéskor figyelembe kell venni. 5. §. fi) Ha az ország területén folytatott vállalat vagy haszonhajtó foglalkozás üzleti tevékenysége a külföldre is kiterjed, összes jövedelme után a belföldön adózik. (2) Ezekből a külföldön folytatott vállalatokból, a külföldön felállított telepekből eredő jövedelem a belföldön csak akkor nem esik adó alá, ha az adóköteles igazolja, hogy abban az államban, amelyből a jövedelem származik, ezen jövedelem után — a jövedelemadón kívül — a jelen általános ke eseti adónak megfelelő adót már fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn. A pénzügyminiszternek joga van az ilyen külföldről származó jövedelmek tekintetében, a viszonosság hiányában is, az általános szabályoktól eltérő ós az adózóra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tenni. Az ebben a bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az 1. §. 3—6. pontjaiban felsorolt jövedelmekre is. (3) A külföldön lakók, ha üzletüket az ország területén felállított telepék útján, továbbá személyesen vagy oly módon gyakorolják, hogy ez a haszon-