Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-63. A pénzügyi bizottság jelentése "az általános kereseti adóról" szóló 36. számú törvényjavaslat tárgyában

63. szám. 129 mutatkozó nagy aránytalanságok megszüntetését ugyanis a bizottság csakis egy ilyen bejelentett és remélhetőleg rövidesen törvénnyé váló egységes helyhatósági törvényjavaslattal képzeli elérhetőnek. Az első nagy lépés a kereseti adónak most tervezett megkonstruálásával és egyben annak átengedésével mindenesetre megtörtént e tekintetben, miért is a bizottság Örömmel üdvözölte a javaslatot, nem mulasztván ezúttal is megjegyezni, hogy a pénzügyminiszter úr elhatározását, tudniillik a helyhatósági adó rendszer kodifikálását, annál elismerendőbbnek tartja, miután ennek a kényes és a parlamentáris rendszer fennállása óta minden pénzügyminiszter által teljesen elhanyagolt kérdésnek szőnyegrehozatala valóban nem volt már tovább halasztható. A bizottság teljes tudatában van annak, hogy a javaslat által megkonstruált új általános kereseti adó az eddig érvényben volt kereseti adóknál súlyosabb terhet ró az adóalanyokra, de tudatában van annak is, hogy az államháztartásunk rendbehozatala az összes közterhek jelentékeny emelése nélkül nem lehetséges s éppen ezért, valamint az egyenlő teherviselés nagy elvének szemmeltartása mellett a javaslatot az alább részletezett módosítások mellett magáévá tette. Az 1. §. 3. pontját, valamint a 3. §. 5. és 8. pontját szabatosság okából átszövegezte. Az 5. §. 2. bekezdését az érdekeltség kérelmére egy, a magyar vállalkozási kedvre mindenesetre kedvező hatású oly rendelkezéssel egészítette ki, hogy a külföldi gazdasági tevékenységből eredő jövedelmet akettős adóztatások elkerülése céljából a pénzügyminiszternek joga'van az előírt rendelkezéseknél kedvezőbb elbánásban részesíteni akkor is, ba az illető állammal szemben, ahol a jelzett tevékenység kifejtetik, a viszonosság nem áll fenn. A 10. §. 4. bekezdésében foglalt rendelkezést akként módosította a bizottság, hogy a szabályszerű üzleti vagy gazdasági könyveket vezető s hitelesített nyereséges vesztesógszámlát bemutató adózó jövedelmére nézve az utóbbiak tekmtetbevételét kötelezőnek kimondta. A 17. §. 5. bekezdését teljesen újra szövegezte a bizottság és pedig abból az okból, mert igazságtalannak tartotta volna, hogy azok, akik nem heti, vagy havi, hanem nagyobb időközökbén (mint pl. a mezőgazdasági cselédek negyedévenkint) kapják illetményeiket, ne essenek el az alacsonyabb kulcs kedvezményétől annakfolytán, hogy a szakasz csak két kategóriát állított fel, tudniillik a heti és havi illetményekét. Az új szövegben kimondta a bizottság, hogy az előbb nevezettekre az egy hónapnál hosszabb időre járó ós egyszerre kifizetett illetmény annyi részre osztandó fel, ahány hónap az illető időszakban foglaltatik és az adót az egy hónapra eső összegektől járó adótételek megfelelő többszörösével kell kiszámítani. A 19. §. 3. bekezdését a bizottság a 20. §. első bekezdésébe helyezte át, mint inkább odatartozót. Az alkalmazott kereseti adójának beszedése s az ezzel kapcsolatos összes intézkedések a munkaadó feladatát fogják képezni. A 30. §. első bekezdését további kételyek kizárása céljából odamódosította a bizottság, hogy az illetékes községi, illetve városi pénztár alatt mindig a munkaadó üzletének helye szerinti illetékesség értendő. Elhagyta továbbá a bizottság azt a rendelkezést, hogy az alkalmazottak illetményjegyzékét az adólevonáskor az alkalmazottak aláírni kötelesek. Ezt a szakaszt ezenkívül egy igen jelentékeny új bekezdéssel bővítette, melynek értelmében az alkalmazottak kereseti adójának átalányösszegben való fizetését igen tág körben megengedte.^ Különösen jelentős ez az új rendelkezés a mezőgazdákra nézve, akiknél a törvényjavaslat eredeti rendelkezéseinek fentartása a gyakorlatban nagy nehézségeket okozott volna. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. II. kötet. 17