Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről

6 39. szám. 7. tárgyalja az intézetek vezetősége által összeállított költségvetéseket és zárószámadásokat, valamint az intézetek működéséről szerkesztett évi jelentéseket és azokat véleményes jelentéssel a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjeszti. Az adományokból és hagyományokból befolyó összegek felhasználása tekintetében ellenben a Tanács saját hatáskörében határoz s e részben a vallás- és közoktatásügyi minisztert csak a felügyelet joga illeti meg. 8. képviseli az önkormányzati testet (1. §.) és nevében jogügyleteket köt. 9. igyekszik a társadalom érdeklődését nemzeti nagy közgyűjteményeink iránt felkelteni, ébrentartani és a közönséget áldozatkészségre indítani. Az így gyűjtött anyagi eszközöket a Tanács alapszerűleg kezeli és gondoskodik tervszerű felhasználásukról. E mellett szervezeti szabályzatukban az egyes intézetek is felhatalmazást nyerhetnek külön alap létesítésére, melybe úgy a gyűjteményeik gyarapítására szolgáló állami javadalmazások, mint magánosok részéről kifejezetten az illető intézetnek juttatott adományok és hagyományok rendeltetésszerű felhasználásra beutalandók. 10. tárgyalja és szükség esetén a kívánatos tervszerű egységesség és teljesség szempontjából irányítja az intézeteknek külföldi folyóiratok és könyvek beszerzésére irányuló csere-akcióját; 11. véleményt mond azokban a könyvtári, levéltári és muzeális kérdésekben, melyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjeszt; 12. eljár mindazokban az ügyekben, melyeket a szervezeti szabályzatok (11. g. II. pontja) hatáskörébe utalnak. Ily esetekben a szervezeti szabályzatban azt is meg kell állapítani, hogy az illető ügy szak- vagy igazgatótanácsban tárgyalandó-e. 4. §. . Az intézetek személyzete és ennek elméleti minősítése. Az intézet személyzete áll 1. a tudományos tisztviselői karból, 2. a tudományos és műszaki segédszemélyzetből, 3. a közigazgatási személyzetből, mely a) tisztviselőkre, b) kezelőkre ós c) altisztekre oszlik. A tudományos tisztviselői kar elméleti minősítése rendszerint a bölcsészeti doktorátus. Minősít továbbá bármely egyetemi doktorátus vagy műegyetemi mérnöki oklevél is. A tudományos tisztviselői karban mindössze legfeljebb tiz állásra alkalmazhatók azonban olyan doktorátussal vagy mérnöki oklevéllel nem bíró egyének is, akik hivatottságukat kiváló irodalmi vagy gyakorlati működéssel igazolták, ha a jelölő szaktanács egyhangúan vagy legalább négy szavazattal jelöli őket kinevezésre. A tudományos ós műszaki segédszemélyzetbe azokat kell sorolni, akik az egyes intézeteknél szükséges különleges technikai szakismerettel bírnak, mint a restaurátor, a gipszöntő, a konzervátor, a fényképész, a mechanikus stb. E személyzet esetleges elméleti minősítését a szervezeti szabályzatok rendezik. (11. §. II. pontja.) A közigazgatási személyzet minősítésére nézve az állami alkalmazottakra érvényes általános szabályok irányadók. Az intézetek személyzete az 1—3. pontban felsorolt három csoportban külön-külön összlétszámot alkot. Az alkalmazottokat az egyes intézetekhez