Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-62. A pénzügyi bizottság jelentése "a társulati adóról" szóló 35. számú törvényjavaslat tárgyában

62. szám. ÜB 8- §• (i) Ha a vállalat felszámol, vagy csődbe kerül, a terhére előírt társulati adót a felszámolás megkezdését követő hónap első napjától kezdve törölni kell. (2) A felszámolás vagy csőd tartama alatt az adókivetés szünetel és csak a felszámolás befejezése vagy a csőd megszüntetése után kell a társulati adót a felszámolás vagy a csőd tartamára kivetni. (3) A felszámolt vállalat vagyonát addig felosztani nem szabad, amíg társulati adója kivetve és adótartozása teljesen törlesztve nincsen. Ezen tilalom megszegéséből eredhető károkért a felszámolókat és a felügyelő bizottság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli. 9. §. A társulati adó kivetéséhez való jog elévül, ha az adót az adóbevallás beadását vagy pedig az adócsalás illetve a jövedéki kihágás felderítésének napját követő ötödik naptári év végéig nem vetették ki. 10. §. (1) Ugyanaz a vállalat, tekintet nélkül a telepek számára, egy adóalany. (2) Évközben felállított vagy megszűnt telepek után pótkivetésnek vagy adótörlésnek helye nincs. (3) Telep alatt kell érteni minden olyan helyet, ahol a vállalat helyhez kötötten és tartósan üzletműködést folytat. II. Fejezet. Az adóalap megállapítása. 11. •§. (1) A társulati adót évenként kell kivetni. (2) Alkalmi egyesülés, továbbá felszámolás és csőd esetén a társulati adót az egyesülés, a felszámolás vagy csődeljárás egész tartamára egyszerre kell kivetni. 12. §. (1) Az adókivetés alapja az adóévet megelőző üzleti (gazdasági) év adóköteles nyeresége. (2) Ha a mérleg csak egy csonka év eredményét, vagy egy évnél hosszabb időtartam eredményét foglalja magában, akkor évi eredménynek azt a nyereséget kell tekinteni, amely a mérleg időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik. Az 1922. évi június h'ó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. II. kötet. 15