Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-2. Törvényjavaslat az 1922/23. költségvetéi év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról
2. szám. 31 zetek elleni végrehajtás és csőd esetében tartalmaz az 1876: XXXVI. t.-c. 22., 23. és 2>\ i^-a a záloglevélbirtokosok közös képviselete tárgyában némel} 7 rendelkezést, amelyeket az 1897: XXXII. t.-c. 21. §-a, az e törvény hatálya alá eső egyes kötvényekre is kiterjeszti. A háború által előidézett súlyos gazdasági helyzetben már ismételten felmerült annak a szüksége, hogy a kötvénykibocsátó intézet tárgyalásokat kívánt folytatni a részéről kibocsátott kötvények birtokosaival, amit azonban megnehezített az, hogy nincs jogrendszerünkben olyan intézkedés, amely a kötvénybirtokosok közös képviseletét szabályozza. Ugyancsak egyes iparvállalatok részint a vagyon váltság teljesítése, részint a termelés újabb felvétele érdekében nagyobb hitelek igénybevétele céljából sokkal könnyebben vehetik igénybe a kötvénykibocsátást, ha az ily kötvények telekkönyvi biztosítása a kötvénybirtokosok összességének javára lehető volna. A külföldi törvényhozások legnagyobb része már régen eleget tett a forgalom igényeinek az ilynemű szabályozás megalkotásával. A telekkönyvi betétek -szerkesztéséről szóló 1886 : XXIX. t.-c. 77. §-a felhatalmazta az igazságügy minisztert, hogy a törvényhozás további intézkedésig a bemutatóra szóló vagy forgatmány útján átruházható részkötvények (elsőbbségi kötvények, sorsjegyek stb.) birtokosait illető követelések telekkönyvi bejegyzését és a részkötvény birtokosok közös képviseletét rendeleti úton szabályozhassa. Ennek a felhatalmazásnak a szövege azonban hiányos és nem nyújt elég szilárd alapot a kérdések rendeleti szabályozására. Az idézett 77. §. a részkötvények mellett zárójelben az »elsőbbségi kötvények és sorsjegyeket« említi, igaz ugyan, hogy csak példaképen, nem pedig kimerítő felsorolásképen, de mégis kétséget enged aziránt, hogy ez a rendelkezés kiterjed-e a záloglevelekre is. Ez a körülmény, valamint az a hosszú idő, amely felhatalmazás megadása óta elmúlt, szükségessé teszi, hogy a törvényhozás evégből megfelelőbb szöveggel újabb felhatalmazást adjon ennek a kérdésnek rendeleti szabályozására. Epugy, mint az 1886: XXIX. t.-c. 75. §-a, a jelen szakasz is bemutatóra szóló vagy forgatmány útján átruházható részkötvényekről szól. Kereskedelmi törvényünk (1875: XXXVII. t.-c.) 294. és 295. §-a taxatíve felsorolja azokat a papírokat, amelyek rendeletre szólhatnak és forgatmány útján átruházhatók. Szigorúan véve tehát a felsorolt papirokon felül más papirok külön törvényes intézkedés nélkül kifejezett rendeleti záradék alkalmazása által sem válnak rendeletre szóló papírokká. A kereskedelmi törvény a papirok közt felsorolja ugyan a kötelező jegyet, de e papirok között kifejezetten nem szerepelnek a rószköt vények. Mindazonáltal a forgalom kifejlesztheti a forgatható kötvények rendszerét, amint azt a külföldi jogok, például a német ós osztrák jog is ismeri. Ennélfogva a javaslat az érdekelt gazdasági körök óhajának eleget téve, fenntartja ezt az elnevezést, amely a gyakorlatban kétségekre nem adhat alkalmat. 25. §-hoz. Az 1922:1. t.-c. 30. §-ának'utolsó bekezdése értelmében a földbirtokrendezés gyorsítása érdekében előálló azok a kiadások, amelyek nem esnek az 1920: XXXVI. t.-c 80. §-ának második bekezdése alá, a földmívelésügyi tárcát terhelik, s az ennek folytán felmerülő és az 1921/22. költségvetési évben legfeljebb 5 millió koronát kitehető kiadások a földmívelési tárca illető címénél átmeneti kiadásként voltak elszámolandók.
