Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről

21. szám. 233 kor a vállalat birtokosa számára származnak előnyök. Éppen ezért és mivel az 1. bekezdésben a részes, valamint a felbujtó felelősségét megállapító rendelkezés e részben kielégítőnek tekinthető nem volt: a vállalat birtokosának vagyoni felelősségét kifejezetten ki kellett mondani. Ugyanekkor azonban gondoskodni kellett arról, hogy a vállalat birtokosának módjában álljon az alkalmazott által elkövetett tisztességtelen versenybeli cselekmény jogkövetkezményei alól szabadulni akkor, ha be tudja bizonyítani, hogy a cselekmény elkövetését rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. Tagadhatatlan ugyan, hogy e §. 4. bekezdésének az a rendelkezése, hogy kártérítésre kötelezett több személy egyetemleg felelős, a kereskedőkre és iparosokra bizonyos terhet fog róni, de ezzel szemben áll viszont az, hogy nagyobb jogbiztonságot teremt. E rendelkezés ugyanis annak a kizárására irányul, hogy a vagyoni felelősség tekintetében oly egyéneket toljanak előtérbe, akiken anyagi helyzetük következtében a bíróilag megállapított kártérítési összeg behajtható nem volna. Az ügynökök tisztességtelen versenyt eredményező eljárásának üldözésére különleges rendelkezéseknek a törvényjavaslatba való felvétele nem volt szükséges, mivel azokra az ügynökökre nézve, akik valamely vállalattal alkalmazotti viszonyban állanak, a munkaadó vállalat felelőssége a szóban levő §. rendelkezéseiben kifejezett megállapítást nyert, — az önálló iparűzőkként működő ügynökök pedig a tisztességtelen verseny körébe eső cselekményeikért az eset körülményei szerint vagy mint verseny vállalatok a jelen törvény alapján vonhatók felelősségre, vagy pedig — t. i. oly esetekben, amidőn a másoknak kárt okozó cselekményeikben a versenj^momentum meg nem állapítható, — az általános magánjog alapján lehet ellenük fellépni. 5. A 32. §. 1. bekezdése a tettestársaknak, illetve részeseknek az előző §-ban megállapított vagyoni felelősségét — a sajtóról szóló 1914. évi XIV. törvénycikk 40. §-ától eltérően — azokra az esetekre szorítja, amidőn az^ illető szerkesztő, kiadó, tulajdonos, nyomdász vagy terjesztő tudva működtek közre a tisztességtelen versenyként jelentkező cselekmény elkövetésénél. Rendkívül méltánytalan volna ugyanis az ily cselekményekkel okozott kárért tárgyilag felelőssé tenni olyan egyéneket, akiknek rendszerint sejtelmük sem lehet a sajtóközleménnyel folytatott tisztességtelen versenyről, amikor az magából a sajtóterméknek megtévesztésre irányzott tartalmából ki nem olvasható. Bár a valóságnak meg nem felelő adatok használata, vagy a versenyvállalat hírnevének vagy hitelének csorbítása által elkövetett tisztességtelen versenybeli cselekmények gyakran külföldről beküldött nyomtatványokban jelentkeznek, amidőn sem a közvetlen tettesnek, sem a nyomdásznak, kiadónak vagy szerkesztőnek a magyar állam területén üzlettelepe, vagy állandó lakása nincsen: ezekről az esetekről a jelen törvényjavaslat keretében külön rendelkezni még sem kellett, mert a 31. §. 1. és 4. bekezdéseiben foglalt határozmányok mellett további rendelkezések fölöslegesek. E §. 2. bekezdése az időszaki lap közleményével elkövetett tisztességtelen versenybeli cselekményekről rendelkezik. Azt az elvet, hogy a lappal rendelkező személy a bírói eljárás alapjául szolgált közlemény ismétlésétől különbeni kártérítés terhével abban az esetben is tartózkodni köteles, ha a vonatkozó bírói ítéletet nem egyenesen ő ellene hozták, azért kellett itt érvényesíteni, mert ha az abbanhagyásra kötelezett nem is rendelkezik azon időszaki nyomtatvány (hirlap, folyóirat) fölött, amelyben az illető közlemény megjelent, — mégsem engedhető meg, hogy ez utóbbit a panaszosként fellépett vállalat kárára más valaki jogkövetkezmények nélkül ismételgethesse. Az 1922 évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. I. kötet. 30