Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról

192 20. szám. 11. §. Munkaközben az alkalmazottak részére megfelelő szüneteket kell biztosí­tani. Ha a tényleges napi munkaidő nyolc óránál nem több, a közbeeső szüneteket együttvéve legalább félórában, ha a tényleges napi munkaidő nyolc óráná] hosszabb, a szüneteket együttvéve legalább egy órában, ha tíz óránál hosszabb, legalább egy és fel órában kell megállapítani. , A munkaközi szünet részletekben is biztosítható. A munkának egy negyed óránál rövidebb megszakítása azonban munkaközi szünetnek nem tekinthető. Az iparfelügyelő kötelező utasítást adhat a munkaközi szünetek száma és beosztása iránt. 12. .§. , • Kenyeret és péksüteményt tizenhat évesnél fiatalabb személlyel házról­házra járva árúsíttatni tilos. Nem esik e korlátozás alá a süteménynek szállítása a megrendelőhöz. Olyan időben, amelyben az előállítási munkának szünetelni kell, az alkal­mazottakat kihordási munkával sem szabad foglalkoztatni. 13. §. Az 1. §-ban említett cikkek előállítására szolgáló iparüzemeknek berende­zésére vonatkozó, továbbá az előállítással, kihordással és árusítással kap­csolatos közegészségügyi követelményeknek, valamint az alkalmazottak egészségének, testi épségének és erkölcsének megóvására szükséges rendel­kezéseket a kereskedelemügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel állapítja meg. 14. §.. Az iparfelügyelőknek az 1893: XXVIII. törvénycikk 14., 20. és 31. §-ában, valamint az alkalmazottak védelme szempontjából más törvényekben meg­állapított hatásköre az 1. §-ban megjelölt cikkeket előállító minden ipar­üzemre kiterjed. 15. §. Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az az iparos, illetőleg annak az a megbízottja, aki az éjjeli időben engedély nélkül is jogosan végzett munkát, vagy a napi munkaidőnek a törvényben megengedett meghosszabbítását, vagy az alkalmazottnak e törvényben meg­engedett éjjeli foglalkoztatását az erre nézve elrendelt módon be nem jelenti. Az 1. bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedhető elzá­rás és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, aki ily kihágás miatt jogerős ítélettel már meg volt büntetve és bünte­tésének kiállása óta két év még nem telt el.

Next

/
Thumbnails
Contents