Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-11. A magyar királyi belügyminiszter jelentése a kivándorlásról szóló 1909:II. t.-c. 6. §-ának rendelkezéséhez képest 76.327/1920. B. M. sz. alatt kiadott engedély tárgyában
11. szám. 105 4. A társaságnak az 1909 : II. t.-c. 8. §-ának rendelkezéseihez képest óvadékul törvényes magyar értékben 100.000 (Egyszázezer) koronát, helyettesének óvadéka gyanánt pedig 50.000 (Ötvenezer) koronát kell letenni. Mindkét óvadék kamatai a letevőt illetik. 5. A társaság kötelezettséget vállal arra nézve, hogy Magyarország területén kivándorlókat szállításra kizárólag a budapesti, illetve határ irodái útján fogad el, ügynököket és közvetítőket kivándorlók szerzésére nem alkalmaz és ilyenektől kivándorlókat el nem fogad, továbbá, hogy külföldi expediensei, ügynökei ós közvetítői Magyarország területére kitérj edőleg ügynöki működést kifejteni nem fognak. Végül kötelezi magát a társaság, hogy érdek. körébe tartozó és a vele üzleti összeköttetésben álló gőzhajótársaságoknál oda fog hatni, hogy ezek által magyarországi kivándorlóknak törvényellenes szállítása ne történjék. 6. Kötelezi magát a társaság arra, hogy magyarországi felnőtt kivándorlónak fedélközi, illetőleg III-ad osztály viteldíját, a behajózási kikötőből számítva azon viteldíjon alul, amely a legnagyobb transatlanti gőzhajóstársaságnál érvényben áll, nem fogja megállapítani addig, míg egy nem engedélyezett társaság részéről újólag fellépő verseny által alacsonyabb viteldíjak szabására kényszerítve nem lesz. 7. A társaság ezen engedély alapján trieszti (vagy a fent körülírt adriai kikötőbeni), továbbá oherbourgi, rotterdami és hamburgi irodáiban folytatott üzletkörében is, a magyar törvényekben ós rendeletekben megállapított könyveket fogja vezetni és aláveti magát annak, hogy a m. kir. belügyminiszter megbízottja által a társaság ezen üzletkörére vonatkozó ügykezelését bármikor megvizsgálhassa, a könyvekből kivonatot készíthessen és általában az iroda eljárását ellenőrizhesse. A trieszti (vagy a fent körülírt adriai kikötőbeni), továbbá oherbourgi, rotterdami és hamburgi irodáiban magyar kivándorlókkal kötött szállítási szerződések után járó bélyegilletéket a társaság a m. kir. államkincstárnak beszolgáltatja. 8. A társaság minden általa szállított 12 éven felüli magyarországi kivándorló után 10 koronát, minden 12 éven alóli kivándorló után pedig 5 koronát fog a ki vándorlási-alap javára fizetni. Ugyanezen díjakat fogja fizetni előre váltott (prepáid) jeggyel utazó kivándorlók után. E díjak a hajóviteldíjakba bele vannak értve ós azok a kivándorlóktól külön nem szedhetők; ezeket a díjakat a társaság az oly I. és IL osztályú utasok után is fizeti, akiknek útlevelébe az utazás célja gyanánt »kivándorlás« van bejegyezve. 9. Az amerikai fej adót jogosítva van a társaság az utasoktól külön beszedni. 10. A társaság köteles a magyarországi kivándorlókat Budapesten, illetőleg legkésőbb a magyar határállomáson olyként csoportosítani, hogy a kivándorlók feletti felügyelet az ő előnyükre csoportokban vagy különvonatok szállításánál minél hatályosabban gyakorolható és a kivándorlók útközben minden károsítástól megóvhatok legyenek. 11. A társaság a magyarországi kivándorlókat a magyar határ átlépése előtt a társaság költségére orvosilag megvizsgáltatja arra nézve, hogy egészségi szempontból megfelelnek-e a tengerentúli kikötőben meghatározott követelményeknek. A társaság köteles a magyar kivándorlókat lehetőséghez képest abba az engedélyokmányban megnevezett európai kikötőbe irányítani, amely azon útvonal végpontján fekszik, amely ez állami felügyelet ós a kivándorlók Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. I. kötet.
