Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-10. A magyar királyi belügyminiszter jelentése a kivándorlásról szóló 1909:II. t.-c. 6. §-ának rendelkezéséhez képest 56.135/1922. B. M. sz. alatt kiadott engedély tárgyában

m 10. szám. és rendeleteknek, úgyszintén a magyar bírói és közigazgatási hatóságoknak, továbbá lehetővé teszi a külföldi kikötőkben való ellenőrzést és kijelenti, hogy külföldre való telepítéssel vag}' gyarmatosítással nem foglalkozik. 2. Szigorúan betartja az 1909 : II. t.-c. rendelkezéseit, valamint az annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 1909 : 57.000/B. M. sz. Utasítás, nemkülönben az érvényben lévő és még kiadandó rendeleteket. Ellenkező esetben az engedély megvonható. 3. Az engedélyért a folyó 1922. évre a kivándorlási alap javára az engedélyokmány kiállításától számított 1 hónap alatt 500 £ (ötszáz angol) font engedélydíjat fizet a budapesti m. kir. központi állampénztárba. 4. A társaságnak az 1909:11. t.-c. 8. §-ának rendelkezéseihez képest óvadékul törvényes magyar értékben 1,000.000 (Egymillió) koronát, helyettesének óvadéka gyanánt pedig 100.000 (Egyszázezer) koronát kell letenni. Mindkét óvadék kamatai a letevőt illetik, 5. A társaság kötelezettséget vállal arra nézve, hogy Magyarország területén kivándorlókat szállításra kizárólag a budapesti, illetve határ irodái útján fogad el, ügynököket és közvetítőket kivándorlók szerzésére nem alkalmaz és ilyenektől kivándorlókat el nem fogad, továbbá, hogy külföldi expediensei, ügynökei és közvetítői Magyarország területére kitérjedőleg ügynöki működést kifejteni nem fognak. Végül kötelezi magát a társaság, hogy érdekkörébe tartozó és a vele üzleti összeköttetésben álló gőzhajótársaságoknál oda fog hatni, hogy ezek által magyarországi kivándorlóknak törvényellenes szállítása ne történjók; a vele üzemközösségben levő »La Veloce« és »Canadian Pacific« gőzhajóstársaságokra nézve e tekintetben a teljes felelősséget el is vállalja. 6. Kötelezi magát a társaság arra, hogy magyarországi felnőtt kivándorlónak fedélközi, illetőleg III-ad osztályú viteldíját, a behajózási kikötőből számítva azon viteldíjon alul, amely a legnagyobb transatlanti gőzhajóstársaságoknál érvényben áll, nem fogja megállapítani addig, míg egy nem engedélyezett társaság részéről újólag fellépő verseny által alacsonyabb viteldíjak szabására kényszerítve nem lesz. 7. A társaság ezen engedély alapján fiumei, triesti és az átmeneti idő alatt genuai irodáiban folytatott üzletkörében is a magyar törvényekben és rendeletekben megállapított könyveket fogja vezetni és aláveti magát annak, hogy a m. kir. belügyminiszter megbízottja által a társaság ezen üzletkörére vonatkozó ügykezelését bármikor megvizsgálhassa, a könyvekből kivonatot készíthessen és általában az iroda eljárását ellenőrizhesse. A fiumei, triesti és genuai irodáiban magyar kivándorlókkal kötött szállítási szerződések után járó bólyegilletéket a társaság a m. kir. államkincstárnak beszolgáltatja. 8. A társaság minden általa szállított 10 éven felüli magyarországi kivándorló után 10 koronát, minden 10 éven alóli kivándorló után pedig 5 koronát fog a kivándorlási-alap javára fizetni. Ugyanezen díjakat fogja fizetni előre váltott (prepáid) jegygyei utazó kivándorlók után. E díjak a hajóviteldíjakba bele vannak értve és azok a kivándorlóktól külön nem szedhetők; ezeket a díjakat a társaság az oly I. és II. osztályú utasok után is fizeti, akiknek útlevelébe az utazás célja gyanánt »kivándorlás« van bejegyezve. 9. Az amerikai fej adót jogosítva van a társaság az utasoktól külön beszedni. 10. A társaság köteles a magyarországi kivándorlókat Budapesten, illetőleg legkésőbb a magyar határállomáson olyként csoportosítani, hogy a kivándorlók feletti felügyelet az ő előnyükre csportokban vagy különvonatok