Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-425. Törvényjavaslat a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantaki, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról
425. szám. 65 A 11. §. módot ad arra, bogy a rokkant járadék helyett végkielégítést vegyen igénybe. A végkielégítés kétélű fegyver; biztos megélhetéshez, sőt jómódhoz is segítheti a rokkantat, de anyagi boldogulásának sírásója is lehet. A javaslat csak az 50 évnél nem idősebb, munkaképes rokkantaknak biztosítaná ezt a kedvezményt és csak szabatosan meghatározott gazdasági célra A végkielégítés a rokkantjáradéknak és a pótlékok 10 évi összegénél nagyobb nem lehet és a végkielégítést kérő életkorával fordított arányban csökken. A miniszter ezen határon belől az eset körülményeinek gondos figyelembe vételével állapítja meg a számszerű összeget. Jólehet a javaslat szövegébe külön nem vettem fel, önként értetődik, hogy pénzösszeg helyett a rokkant kaphat az 1920 : XXXVI. t.c. alapján ós annak a törvénynek rendelkezései szerint földterületet is. A család védelmét szolgálja, hogy a járadék és pótlékok megváltásához a feleség beleegyezése is szükséges, és a járadék, valamint pótlékok fele összege is megváltható. A 12. §. azokról a szerencsétlen egyénekről kíván gondoskodni, akik részben sérültségi fokuk és családi állapotuk, részben csekély ügyességük miatt az életben elhelyezkedni egyáltalában nem tudnak. Ezek rokkantházban helyezhetők el, ahol az áilapotuknak és képességeiknek megfelelő könnyű munkát végeznék, vagy még t-z alól is fel lennének mentve. Minden esetre ez a legnehezebb pontja a hadigondozás ügyének és itt kell majd a társadalomnak is áldozatkészségét legjobban kimutatnia. Megnyugtatásul csak arra kívánok rámutatni, hogy tapasztalás szerint az ilyen rokkantaknak a száma felette csekély. A rokkantházban elhelyezettek családtagjai az özveg}i járadék, nevelési pótlék, ár vaj áradok, illetőleg egyéb hozzátartozók segélyének megfelelő összegű állandó segédben részesülnének. A 13. §. megállapítja az igényt a gyógykezelésre ós a műtétre. Természetes, hogy ez a kedvezmény csak a hadiszolgálattal okszerű összefüggésben álló betegség, sérülés esetében illeti az igényjogosultat. Ez olyan fontos körülmény, hogy jóleliet ez a kellók már az első szakasz rendelkezéseiből is következik, indokoltnak láttam, hogy ebben a szakaszban külön felemlítsem. A javaslat szerint az Orsz. Betegápolás! Alapnak, illetőleg az államnak ez a kötelezettsége átszáll arra a biztosító pénztárra, amelynek az igényjogosult tagja. A biztosító pénztárak egészségügyi szerepüket ugyanis annál könnyebben láthatják el, minél nagyobbszámú tag jólétéről gondoskodnak. Nem látszik tehát indokoltnak az, hogy a biztosító intézetek tagjait ebben a vonatkozásban kiemeljük. Minthogy azonban a rokkantak gyógykezelése és műtéti segélyben részesítése a biztosító pénztárakra nagy terheket ró ós megzavarja azt a valószínűségi számítást, mely a biztosító pénztár tagjainak egészségügyi ellátását illetőleg alapul szolgál, a javaslat szerint a népjóléti és munkaügyi miniszter a nagyobbszámú rokkant egészségügyi ellátásáról gondoskodó biztosító pénztárakat megfelelő segélyben részesíthetné. Arra a rendelkezésre, hogy a kedvező anyagi körülmények között levő rokkantat a gyógykezelés, kórházi ápolás és gyógyszerellátás költségeinek viselésére kötelezni lehet, már az áltaLános részben utaltam. A 14. §. a mesterséges testrészpótlókhoz és segédeszközökhöz való igényt állapítja meg. Itt nem látszik indokoltnak az, hogy a törvény részletes szabályozásba bocsátkozzék. Az orvosi és technikai tudomány fejlődése Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. Xffl. kötet. • 9