Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-478. Törvényjavaslat a magyar királyi folyamőrség szervezéséről, létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról

478. szám. 383 Ez okból kell előterjesztenem ezt a törvényjavsalatot, amely túlnyomórészt csak a már jelzett kívánságoknak megfelelő s a folyamrendőrség felesztését korlátozó rendelkezéseket foglalja magában. A szervezésre és a hatáskör megállapítására csupán felhatalmazást foglal magában a m. kir. minisztérium részére, hogy rendelettel intézkedhessek, s hogy az egyes folyamrendészeti teendők ellátására elsőfokú hatóság jellegével bíró m. kir. révkapitányságokat, s másodfokú hatóság jellegével bíró m. kir. révfőkapitányságokat állíthasson fel, s ezeket a szükséghez képest a kihágási bíráskodás jogával is felruházhassa. A már említett 1.053/1921. M. E. számú rendelet 2. §-ának rendelkezéseitől eltérően kívánatosnak látszik ugyanis, hogy a másodfokú hatóság teendőit a belügyminisztérium megfelelő osztályába beolvadó m. kir. folyamrendészeti hatóság helyett a m. kir. révfőkapitányság lássa el, s hogy a különös szakértelmet igénylő hajózási kihágásokban a íolyamrendószet külön hatóságai bíráskodhassanak. Ezidőszerint ezek a kihágások a közigazgatási hatóságok, illetve a rendőrhatóságok mint rendőri büntető bíróságok elé tartoznak, azonban előzetesen mindig szakvéleményeket kell beszerezniök, ami nem csak az ügymenet gyorsaságát hátráltatja, de igen gyakran a kihágások megtorlásának lehetőségét is meghiúsítja. A törvényjavaslat 1. §-ában foglalt idevágó rendelkezés, illetve felhatalmazás kivételével a többi szakasz kizárólag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a békeszerződésből erednek s az annak alapján felállított korlátozásokat foglalják magukban. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a m. kir. folyamőrség szervezéséről, létszámának, kiegészítési módjainak ós felfegyverzésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot a felsorolt indokokra és a békeszerződésbői folyó kötelezettségekre, valamint az utóbbi végrehajtása, során támasztott, de a jelenlegi viszonyok közt el nem utasítható kívánságokra való tekintettel elfogadni méltóztassék. Budapest, 1922. évi február hó 10-én. Klebelsberg Kuné gr. s. k., m. Jcir. belügyminiszter.